Miért nem tiltják be végre a nőgyűlöletet?

"Szóval azt mondod, hogy a feminizmust se írjuk le a jópár femináci miatt?"

- A feminizmus természetéből fakadóan kiemel valamit az összegészből, tehát már eleve nem lehet az igazság egyik megjelenési formája.

"Direkt a férfihangot hoztam példának, és nem a megboldogult huffnágelt, mert a férfihang áll a legközelebb a hivatalos anitifeminista csoportosuláshoz."

- Mi dönti el, hogy mi a "hivatalos", amihez úgymond közel, vagy távol lehet állni, valami olyan esetében, ami emberi vélemények különbözőségeiről szól? A személyes véleményed?

"Miért, te nem tartod ótvar nagy baromságnak, hogy a társadalom a nőket nézi csak megbízható szülőnek, ezért az esetek nagy részében automatikusan az anyának ítélik a gyereket váláskor?"

- Nem. Tudatosítanod kell saját magad előtt is, és sokszor leírtam már, de újabb megjelenést igényel időnként, hogy az egyenlőség nem egyet tesz ki az egyformasággal.

Az emberre általánosságban elmondható, hogy a két szülő közül az anyához áll érzelmileg közelebb - ez legtöbbünk esetében érvényes igazság. Hiszen mégis az anyukád az, aki kilenc hónapig a testében hordoz, majd ő az, aki saját magából etet. Aki a szülés pillanatától beálló tudati változást követően, természetéből eredően elnézőbb, megbocsáltóbb, és anyai szeretetről beszélünk, míg hagyományosan az apához kötjük a szigorúság fogalmát (és ez nem jelenti, hogy ne lehetne akár az anyától is jobban elkényeztető apa esetenként). Anyanyelveden beszélsz, és az anyaföldbe térsz haza külföldről - nem ez mutatkozik meg a beszédedben is? Nem magyar jellegzetesség, mert angolul Motherland a fogalom megfelelője, a szovjetek "Oroszország Anyácskát" védték a háborúban, és csupán a német nyelvben találkoztam eddig az egyedi "Vaterland" szóhasználattal.

Egy gyerek számára - ha csak egyet szabad megjelölni a két szülője közül, de bárcsak ne lenne így egyszer sem -, emiatt értelemszerűen az anya jelenti az elsődlegesen kijelölt gondviselőt.

Ez viszont nem áthághatatlan, hiszen ha a szülőpárból az anya egyértelműen alkalmatlan, az apánál ugyanígy megtörténhet az elhelyezés.

"Ez még nem is csak a közemberek véleménye, hanem a kormány is tűzzel-vassal védi Ákost aki szó szerint azt mondta, hogy a nőknek nem az a dolga, hogy annyit keressenek, mint a férfiak."

- Próbáltam kikerülni ezt a témát mindeddig, de ha már így rámtalált, rendben.

Ákos ezen mondata csupán értelmezést kíván. A nőnek "nem az a dolga", hogy ugyanannyit keressen, mint egy férfi - és nem az azonos beosztásban lévő, de eltérő nemű munkavállalók jelentésére áthúzva -, nem kell "versengenie" a nemeknek egymás között, és ami még fontosabb, _nem kell kudarcként megélnie_ egy nőnek, ha éppen nem jut el olyan magas beosztásig, hiszen egy nőnek a karrier mellett jelentheti az élete kiteljesedését (a "győzelmét", ha ezt a szót akarod használni) a gyermek megszületése, és felnevelése is.

Amíg nincs egy gyermek a családodban, nem tudod, mit is jelent ez. Amióta az én szűk közelembe két pici is befurakodott, nem-szülőként is teljesen más értékrendszert építettem fel magamban. Közhelyes, hogy "Önnek is vagy gyereke, nem? Megértheti, mit érzek szülőként!" - de amíg valaki nem tapasztalja meg, _valóban nem érti ezt_.

Igen, ez is lehet egy győzelem, egy kiteljesedés az életben.

És nem "kudarc", ha egy nő "alulteljesít" egy "férfivel szemben", mert ez nem verseny, nem _kötelesség_ egy nő számára, és éppen ezért nem érzelmi teher annak hiánya, nem kell szomorúságra okot adnia, ha megakad a beosztások között egy ponton, önmagát értéktelennek, kevesebbnek érezve. A karrier az egyetlen, ami a boldog élet felé vezető út? Ha abban megreked valaki, elbukott az életében, az élet által eléállított verseny vesztesei közé sorolható? Ha "a főnököm egy férfi, én pedig egy nő, akkor boldog már nem is lehetek"? "Ha a férjem többet keres nálam a kapcsolatban, én kevesebbet érek"? Ezeket a gondolatokat _kell_ elhessegetni.

A nőnek valóban "nem az a dolga", értsd, a társadalom által őtőle mintegy elvárt, ráterhelt kötelessége, hogy ugyanannyi pénzt keressen, mint egy férfi, amelynek elmaradása az életében sikertelenségként kell, hogy megjelenjen.

És adott esetben ennek akár veszélye is lehet abban, hogy a nő háttérbe szorítja a minél apróbb, annál több szeretetet igénylő - tudom - gyermekeit, túlmunkát vállal, és többet teljesít a magasabb pozíciók eléréséért, mert mindaddig, amíg a bérpapír nem ad önvisszaigazolást, addig nem talál nyugalmat. Ez pedig nagyon káros hatás.

Ezután nevelődnek ki a tanárverő, emós, érfelvágos, unalomból bolti lopáson kapott - mindebben a figyelmet magára vonni akaró - iskolások, amivel a tanár sem tud mit kezdeni, hiszen egy gyerek nem pusztán tanítandó, beprogramozandó szerkezet, de elsősorban érzelmi élőlény. Ezt csak a szülő - és ebben az anya mindig kiemelkedő szerepű lesz - képes magáévá tenni, otthon. Nem háríthatja át másra a feladatot, karriert építve.

Nagyon rossz felfogásban, szellemben mozog a jelenlegi világunk.

Mindez tehát nagyon messze van attól a primitív leegyszerűsítéstől, hogy "Suszter, maradj a kaptafánál", hogy a nő az elljen otthon, hiszen csak egy tenyészmén. Hogy "azért van a méhe".

Másfelől egy véleményt osztott meg, amelyet a "Szerintem" szóval kezdett, és a megerősítést kívánó "nem?" kérdéssel zárt, azaz messze nem felszólításról, választást nem engedő akaratnyilvánításról van szó.

Kérdi, tiltakoztál már a hozzád hasonló agyatlanokkal Kölnben pl.? :D

Ott, akkor kellene jártatnotok a pofátokat!

Akkor járjon a férfigyűlöletért is börtön!

Amúgy ezt az egészet a nők kezdték, a feminizmus elérte végcélját, de ők most többet akarnak, ezért lépnek fel a feminácik ellen!

Off: Umm...én nem írtam, hogy ne legyen, hol láttad?

Ha jól tudom én vagyok a 14 -es.