Miért van az, hogy a hajléktalanok jelentős része férfi?

Az előttem leírtalak kiegészíteném egy személyes tapasztalattal:

az utcánkban már közel 4-5 éve napi 8-9 órákon keresztül, hóban fagyban, 40 fokos napsütésben itt áll egy férfi, aki újságot árul. Többször beszélgettem vele, és saját elmondása alapján nincsen élő rokona aki segíteni tudna neki, és a felesége viszont elvált tőle, vitte a házat gyereket stb. Fél évig élt hajléktalan szállón. Most munkás szállón lakik, egy szobát tud bérelni. Kérdezgettem arról is, mi a véleménye más hajléktalanokról és a hajléktalan szállókról stb. Ő azt mondta nekem, hogy 2 féle tartós hajléktalan van az egyik lusta, a másik alkoholista. Majd elkezdte mesélni, hogy az utcán lakó hajléktalanok nem azért laknak az utcán, mert nincs hova menniük, mert akárki bemegy a hajléktalan szállókra, azt szívesen látják. Viszont ennek feltételei vannak, részt kell venni az ottani közösségi életben (mivel próbálnak a lehető legkisebb támogatásból fennmaradni) főzniük kell magukra, mosni takarítani stb, a másik nagyon fontos feltétel, hogy senkit nem fogadnak be alkoholos állapotban. Szerinte az alapvető problémák itt kezdődnek, mivel sokuk nem szeretne lemondani az alkoholról, még szállásért cserébe sem, és sokuk nem hajlandó részt venni munkában.. Hozzá tette azt is, hogy más sorstársaitól azt tapasztalta, hogy aki ki akar kerülni ebből a helyzetből, annak fél-1 éven belül sikerül is. Rendszeresen járnak hajléktalan szállóra kifinomultabb szociális érzékkel rendelkező munkaadók, olyan embereket keresnek akiknek szakmájuk van, iskolai végzettségük, ők nagyon hamar munkát találnak és munkás szállóra kerülnek. Akivel én beszéltem neki nincs iskolai végzettsége csak egy érettségije, mondta hogy még így sem lehetetlen munkához jutni, felkereste a szállót ahol lakott egy férfi, aki közölte 10-15 hajléktalannal, hogy bpi munkás szállóra szállítanák őket, ha vállalják hogy napi 8 órában újságokat árulnak, ezért meg is fizetik őket (minimálbér +a munkás szálló költsége). Ő így került Budapestre. Számomra ez eléggé tanulságos, néha az eszembe jut ennek az embernek a története, amikor az aluljáróban részegen botorkáló ember pénzt kér tőlem..

Jellemzően egy válás során a bíróság a nőnek ítéli a gyereket, és általában ő az aki a közös ingatlanban marad.

Innen a férfinek marad az albérlet+gyerektartás.

Ez egy elég rossz kombináció. ha ehhez jön egy depresszió, majd alkoholizmus, ez már tuti recept az utcára.

"A lakás ha van, annál marad, akinél a gyerek is."

Így van, a nő olyan mint a passzátszél!

Amikor jön akkor forró és nedves és kedves.

Amikor megy akkor visz házat autót mindent és ott marad a férfi az utcán hajléktalanul.

# 15

Azért ennyire nem egyszerű sajnos, mint ahogy elképzeled.

ha a közös tulajdonú lakást az egyik fél nem akarja eladni, akkor arra semmi nem kötelezheti.

így előállnak azok a patthelyzetek, amikor az egyik fél használja a lakást, nem hajlandó kimenni belőle, sem megosztani, eladni azt, a másik pedig kisemmizve mehet albérletbe.

Ha nincs pénze akkor meg az utcára!

A férfi és női személyiség különbözőségei miatt. A nők sokkal könnyebben illeszkednek be bármiféle társaságba. A férfiak nem kifejezetten erre vannak kitalálva. Mondok egy egyszerű példát: Ülnek a járművön a négyesülésben hárman. Jön egy nő, bepattan negyediknek. Férfiaknál ilyet nem látsz. Ha 20 centivel tágabbra hagyják a helyet, hogy a férfinak is elférjen a lába, akkor sem fog beülni, állva marad - tehát nem erről szól a dolog.

A hajléktalanságnak messze nem csak anyagi okai vannak. Ha az lenne a lényeg, akkor itt milliók lennének hajléktalanok. Mégsem azok, mert a szociofíl személyiségű emberek mindig fognak találni valakit a 600 fős baráti körükben, a végeláthatatlan rokonságukban, akinél a következő hónapban meghúzhatják magukat. Ha kell, akkor két hét alatt lesz új élettársuk is.

Na most a hajléktalanok jelentős része társadalomba beilleszthetetlen személyiséggel rendelkezik. Nem az ő hibája, hogy egy olyan társadalomba született bele, amiben képtelen lenni. Persze lehetne írni olyan társadalmat, ahol másféle képességeket értékelnének, és ott ők lennének a janik, a mostani könyöklő sikeremberek pedig hamar szégyenben élő lenézettekké és nyomorultakká válnának. De a többség írta meg, mi az előnyös alkat a társadalomhoz, amit természetesen magukra szabtak. Meg kéne érteni, hogy a hajléktalan embereket nem lehet csak úgy visszavezetni a társadalom meg a munka világába, de még hajléktalanszállóra sem terelgetni. Nem tudnak beilleszkedni oda. Inkább biztosítani kéne nekik valami tisztességes életteret, ahol normálisan elrobinsonkodhatnak. Vagy megtalálni, mi az, amire alkalmasak, ha mindenáron hasznukat akarja venni a világ. Nem őket kell "megjavítani", hanem a világnak kell egy szektorát olyanra berendezni, ahol ők is könnyedén hasznos emberré válhatnak.

Problémás személyiséggel sokkal inkább férfiak rendelkeznek. Ugye egy férfi el tud bíbelődni magában valamivel, hogy két hétig senkihez nem szól. Egy nőnek pedig a semmit is muszáj valakikkel megbeszélnie. A nő eleve sokkal szociálisabb lény. Szinte képtelenség, hogy kikerüljön a magány világába. A férfi, még ha vannak is barátai, akkor is magában él, megtartja magának az érzéseit, gondolatait, nehezen fejezi ki magát. Nehezebben illeszthető be ezekbe a "team"-ekbe, amiket mostanság nagyon prosperálnak. A férfinak olyan dolog kell, amiben a maga ura. Legyen az vezérigazgató vagy szemétszedegető, az mindegy. Nagyon sok férfi kiszorult a mai irodaház-jellegű munkahelyekről, tény, hogy nem valók oda. Akinek pedig nincs kapcsolati tőkéje, az nem jut 0-ról 1-re ebben a világban, és könnyen utcára kerül.