Miért van az, hogy egy átlag magyar fél a politikától és a vélemény nyilvánítástól?

Én is észrevettem, hogy a magyarok nem szívesen beszélgetnek a politikáról. Nevelés kérdése.

Max. 5 mondat, és az utolsót "Nem tudom mi lesz, de semmi jó"-val kell lezárni. A maradék 4 örök igazság: "A végén úgyis mi szívjuk meg", "Nekünk ebbe nincs beleszólásunk", stb.

Én azért nem merem felvállalni a véleményem, mert egyrészt nem szeretek és nem is tudok vitatkozni, másrészt meg könnyen zavarba lehet hozni, ha nem vagyok felkészülve.

És a politikai hangulat sajnos eléggé szélsőséges, mindenki utál mindenkit, nem lehet normálisan vitatkozni. Ha a fideszes rokon előtt kritizálni merném őket, nemzetietlennek tartanának, miközben a kettőnek nincs köze egymáshoz.

Nem alakult ki ez a kultúra Magyarországon, mivel mi a demokráciáért nem megküzdöttünk, hanem az ölünkbe hullott.

Kádár alatt az volt a mentalitás, hogy a politika úri huncutság, te csak járj be a munkahelyedre, élvezd az életet, ne gondolkodj túl sokat... Tehát a csendben éldegélsz, akkor állambácsi által meg lesz neked teremtve.

Ma pedig létezik "JOBB" és "BAL" oldal, és valamelyikhez tartozni kell. Olyan nincs, hogy átlógsz egyik oldalról a másikra, vagy valamibel ezzel, valamiben azzal értesz egyet. Mondok egy példát:

Egy átlag TV-függő választó hogy megzavarodna, ha én például azt mondanám hogy mit tudom én... Én keresztyén konzervatív vagyok, de szerintem Gyurcsánynak jó ötlete volt a vizitdíj.

De ha csak az egyiket mondom, akkor az akutális ellenoldal meg akar gyilkolni, az aktuális velem egyetértő oldal pedig imádna.

"Egy átlag TV-függő választó hogy megzavarodna, ha én például azt mondanám hogy mit tudom én... Én keresztyén konzervatív vagyok, de szerintem Gyurcsánynak jó ötlete volt a vizitdíj. "

Az ötlet jó, a kivitelezés rossz, ideológiailag meg Gyurcsány köszönőviszonyban nincs az öszödi vallomásával.

Ez az objektív kép.

Persze lehet, hogy valaki azért szavazott a Fideszre, mert ingyenes maradt az EÜ, de inkább legyen fideszes, mint balos.

Tiszteletem a #3 válaszolónak. Úgy tűnik, mégis látja a lényeget, és meg is tudja fogalmazni röviden.

A politika egy ország működésének ismerete, céljai meghatározása, ehhez a megfelelő eszközök megtalálása. Ez nem nyilvánvaló, természetes, hogy az emberek többsége nem kíván foglalkozni vele napi szinten. A hamis és haszonleső politikus tudja ezt, és azt is, hogy emiatt az ország működésével, állapotával kapcsolatban sok hazugság állítható be igazságnak. Ha még azt is hozzátesz, hogy aki mást mond, az - és itt most olyan jelzőt kell használni, ami minden jóérzésű embert érzékenyen érint - nemzetietlen, hazaáruló. Ez még nagyobb hazugság, de ezzel megteremtettük az acsarkodás alapjait és feltételeit. Hiszen minden vitatás mögött az áll, a dolgot nehezményező olyan ember, ami a legjobban fáj neki. Akkor is ez jut már eszébe, ha ott és akkor senki nem gondol erre. Ez egy emberi képzettársítás alattomos kihasználása.

Ha egy ország kormánya különféle direkt és közvetett eszközökkel a gyűlölködést tesz a vita szinonimájává, akkor jóérzésű ember távol tartja magát ettől. Észre sem veszi, mert olyan helyzetet alakítottak ki, hogy nem veheti észre azt, hogy ezzel éppen a gyűlölködés szító uszítók malmára hajtja a vizet. Másfelől ki szeret besározódni? Márpedig kialakították azt a gátlástalan pribékhadsereget, amely egy ellenérvet megfogalmazót rögtön a mocsokba ránt, meghurcol ártatlanul, és ettől még meg is dicsőül.

Igen, van szerepe a neveltetésnek is. De fontos a mérték. Itt már rég nem erről, hanem a sok sok konkrét tapasztalásról van szó ifjú és öreg esetén: ha megszólalsz, e pribékhadsereg kicsinál anyagilag, erkölcsileg, morálisan, és ha sokat ugrálsz, a fizikai életedre is törhet. Itt még nem tartunk, de már pedzegetik.

A diktatúra és utána a fasizmus körülményei között kialakítottak egy módszertant ennek a kicsinálásnak az elkerülésére. Könnyen lehet, hogy újra kell tanulni ezeket. Hatékonyak. Csak aztán a folytatásnál is legyünk észnél.