Miért van az hogy a Kádár-rendszerben mindent az emberekért tettek míg ma mindent a pénzért és a haszonért?

Minden szép és jó, amit a cikkben felsorakoztatnak..már ami a nosztalgiát illeti. Szépen megírt nosztalgikus szöveg. Viszont annyiban volt más, hogy ott a veszteséges vállalatokba is pumpolták a pénzt, hogy az embereknek legyen munkájuk, de ez hosszútávon nyilván nem fenntartható. Ugyanez volt a helyzet a vállalati üdülőkkel is...nyilván nagyon szuper volt ott gyerekként nyaralni potom pénzért, de a valódi bekerülési költség és a dolgozó által befizetett (nyomott) ár közötti különbség mégiscsak veszteség, ami szintén nem tartható fenn hosszútávon. Persze, emlékszem mi is rakatszám kaptuk anno az étkezési jegyeket ingyen, nem bírtuk elfogyasztani...na de ha a másik oldalról nézzük ez valahol mégiscsak veszteség, mert ha nem én fizetem ki, akkor valaki másnak kell. Ez szintén nem tartható fenn. Az autópályákkal szintén ez a helyzet: nem is annyira épültek, de a megépültek fenntartását sem azok fizették, akik használták...Akkor kik? Ez megint veszteség, ami nem tartható fenn. Gyakorlatilag összegezve az élet "többe került" annál, mint amit az emberek fizettek érte! Szóval lehet itt nosztalgiázni, de alapvető közgazdasági törvényszerűségekkel senki sem tud szembemenni! Persze mindez párosul az emberek azon vágyával, hogy nem csak Trabantot, meg Ladát akartak, hanem Audit és Mercedest és úgy érezték ez a szabadság korlátozása, hogy addig nem lehetett...és ez lássuk be, igaz is volt. Ezt a vágyat sok politikus, aktivista stb jól lovagolta meg és demokráciát, jogállamot és a választás szabadságát hirdették. (Halkan jegyzem meg, hogy a jelenlegi miniszterelnöknek ebben oroszlánrésze volt!)

És mi van ma? Mindenki ismeri. A helyzet az, hogy nem bántunk jól a demokráciával, nem érett rá a magyar nép...képtelen közös Európában, közös értékekben gondolkodni...mindig valami ellen és nem valamiÉRT küzd, fentről várja a gondoskodást és nem tesz saját maga semmit a dolgokért, csak ül otthon a fotelban a tévé előtt és siránkozik, hogy jaj már megint nem jó. Háborog, de nem tesz semmit. Elvár, de nem cselekszik. Hirtelen impressziókban és nem hosszútávon gondolkodik. A pillanatnyi haszonért küzd a hosszútávú jólét helyett.

Azt kell belátnunk, hogy a rendszerváltás tőlünk teljesen függetlenül ment végbe. A magyarok kiűzték az oroszokat? Baromság! Ha úgy alakult volna, még most is itt lennének. A magyarok nem akartak demokráciát! Az csak "jött"! És kiderült, hogy a magyarok nem is tudják mi a demokrácia, ez teljesen nyilvánvaló. Mint a példa is mutatja: visszasírjuk a Kádár rendszert, amit még szűk 20 éve tűzzel vassal irtottunk. Egyszerűen a rendszerváltozás európai szintű volt...mi nem éltünk az adódó lehetőséggel. Mi főztük, nekünk kell megenni.