Miért terheli kizárólagos felelősség a magyar uralkodó osztályokat önálló államiságunk bukásához a Mohácsi csatavesztés után?

Köszönjük, hogy megválaszoltad a saját kérdésed.

Mondjuk azért én elsősorban a török hódítást okolnám a három részre szakadásért de hát ki hogy áll hozzá, ugye.

Kérdező, visszavehetnél az arcodból, és beszélhetnél normálisabban azokkal, akik megtiszteltek annyival, hogy válaszoltak a "kérdésedre". De ez szerintem nem is kérdés a részedről, csak te is egy újabb "mindenkinélmindentjobbantudok" vagy, aki egyáltalán nem kíváncsi más véleményére, csak azért tette fel a kérdést, hogy azt önmagának válaszolja meg, így gyönyörködve a saját "okosságában", miközben mást örömmel hülyézhet le.

A probléma ezzel csak az, hogy a legnagyobb marhaságokat épp te írtad le már a kérdésben is :D

"A magyar történetírók leszögezték hogy a Dózsa-féle parasztháború egyfajta"előjátéka"volt az 1526-os Mohácsi csatavesztésnek."

Elárulnád, hogy hol szögezték le? :D

És mielőtt érdemben írnék bármit is, fejtsd már ki nekem légy szíves a korabeli források tükrében, hogy miért robbant ki a Dózsa-féle parasztfelkelés! Ugyanis amíg ezt nem tisztázzuk, felesleges bármi más tárgyalásába is bocsátkozni...

"A török hódítás a következménye volt az ország három részre szakadásának te istenbarma!"

Az ország Buda török elfoglalásával szakadt három részre. Lapozd át újra a törikönyved.

"Nekitámadtak? Kik? Magyar területen a magyar hogy támadhat az országhatáron belépőre? Nem az támad aki eleve belépett az ország területére"

- Ritkán mondok ilyet, de ekkora idiótát.

Egy csatában - lényegtelen, melyik had tört be melyik ország területére - akármelyik fél lehet az adott szituációban az, aki a két felsorakozott fél közül megindítja a támadást.

Mikor a legelemibb, nem is tudással, hanem alapvető józan gondolkodással nem bíró egyének hirdetik magasról az igét, ez valami kiborító tud lenni...

Hogy válaszoljak is - nem neked, te úgysem fogsz foglalkozni vele, csupán azok számára, akik olvassák a kérdést -, eleve nem volt "parasztforradalom".

Dózsa György egy székely(!) nemes(!) volt, rögtön két jellemző, ami a baloldalon megtagadásra indokolná őt.

A felkelés kiváltóoka nem valamiféle átgondolt, államrendi átalakítás szándéka volt. Az összetoborzott önkéntes keresztesek(!) lázadtak fel a nemesi Dózsa György vezetésével, miután a pápa által meghrdetett törökök elleni kereszteshadjáratot lefújták, és az összegyűlt tábort hazaküldték.

Ez vezetett el az indulatok ilyen jellegű kirobbanásához, semmi tudatosság, eltervezettség nem előzte meg.

A mohácsi csata pedig megnyerhetetlen volt az adott körülmények kózött. A magyar királyi hadnál sokkal nagyobb német-római császári sereg sem mert nagy, nyílt csatát vállalni az oszmán főhadak ellen, még jóval Mohácsot követően is.

Ettől függetlenül a magyar, horváth, cseh harcosok emberfeletti teljesítményt mutattak. Amikor az első, törököket megfutamító lovasroham összeomlott, a király személyesen vezette az újabbat, majd miután az is összeomlott, és a környezete kérlelte, hogy vonuljanak vissza, ő, látva, hogy a szultán épp a csata ezen pontján érkezett meg, az addig tartalékban hagyott balszárnnyal harmadszorra is rohamot indított, mikor ezt a túlerő a folyó mocsarába szorította vissza, vesztette életét Lajos király.

A gyalogság eztán még órákig vívta a harcát a dombon táborozó törökök ellen, többször - mint egy török krónikás írta - "igen megszorongatva a janicsárokat", mígnem teljesen felőrlődött a túlerőben.

A huszonháromezer felvonult emberből húszezer halt meg. Egy motiválatlan sereg nem így viselkedik.

A kor csatái álltalában nem az ellenség teljes felőrléséig tartottak, néhányezer ember elvesztése után a morálisan előbb felbomló sereg hagyta el a harcteret. Ahhoz hasonló vérontás, mint Mohács mezején, alig hasonlítható más eseményhez, kevés ilyet említhetnénk meg.