Szívesen élnétek egy igazi illiberális demokráciában?

Nagyjából mindenben a szöges ellentétét csináljuk annak, amit Szingapúr.

Ázsiában Szingapúr olyan, mint itt Európában Monaco.

Vegyük sorban:

- 1 pártrendszer -

Valóban ez van Szingapúrban, viszont a nép mondta ki, hogy oké, legyen egypártrendszer, DE csak akkor, ha a párt mindenben a nép és az ország érdekét nézi. Így a párt tagjai is beleegyeztek, egypártrendszer van, cserébe kitűnő életszínvonalat biztosítanak a szingapúriaknak.

Ha Magyarországon bevezetnék (megint) az egypártrendszert, csúnya diktatúrába süllyedne, töménytelen mennyiségű propagandával, a haver-rokoni rendszer kiteljesedésével, gazdasági recesszióval és később forradalommal, bukással. Ma nincs egypártrendszer Magyarországon, de nézd meg mit mável a Fidesz 2/3-dal.

- Gazdaság -

Vannak jól bevált gazdasági modellek, ilyet követ Szingapúr is. Nincs semmi "unortodox" gazdasági hülyeség és maszlag, nem szórakoznak ilyesmivel, mert inkább csinálják azt, ami bevált, és ami előre visz.

Az unortodox gazdaságpolitika eredményét ma is láthatjuk Argentínán. Egyik csődből a másikba vánszorog, pedig ha nem lett volna ez az egész unortodox marhaság, ma a világ egyik leggazdagabb állama lenne!

- Népesség -

Szingapúrban a párt tiszteletben tartja a népét, az országot. Mindenben az ő érdeküket szolgálja, és nem tűrik a korrupciót.

Magyarországon meg ha bekapcsolod a TV-t, már izomból pörgetett propagandát látsz "a kormány megbízásából", folyamatosan hülyének nézik az embereket az országban, és ez már ipari méreteket öltött, pedig nem egypártrendszer van! A korrupció Magyarországon olyan magas, hogy már komolyan felvehetjük a versenyt Janukovics Ukrajnájával, és ilyen, hogy stadion van a miniszterelnök hátsó kertjében, legutoljára Ceausescu idejében volt!

És még lehetne folytatni. Ehhez teljes mentalitás változás kéne, és a KOMPLETT politikai elit lecserélése. Ha ez megtörténne, talán normális pályára állnánk úgymond, és végre beérnénk a minket lehagyott szomszédokat is.

Ha viszont ez így folytatódik, akkor olyanok leszünk, mint most Belarusz, vagy akár Egyiptom.

Kérdező ilyet senki sem fogadna el, és ez itt nem is működne. Teljesen más egy 10 milliós 93ezer km2-es ország, mint egy városállam.

Szingapúrban könnyű rendet tartani, és alapba nem lakják sokan. Egy városállamot lehet így kormányozni.

De ez már például Luxemburgban nem menne, pedig hozzánk képest az is nagyon kicsi.

Egy városállam könnyen "rendben tartható" és nagyon könnyen ellenőrizhető, mert viszonylag könnyű átlátni a dolgokat. Ez egy nagyobb országban, több településsel már nem menne.

Gondolkodtam, hogy írjak-e.

"Én a korrupt demokráciát szívesen lecserélném a tiszta, autokratizmus felé hajló köztársaságra, beáldoznám a szabadságot a még nagyobb jólétért értelmiségiként."

- Olyan választási lehetőség nem is merülhet fel, miszerint tiszta, jóléti társadalom, szabad demokráciában? Miért vagy-vagy a megfogalmazás?

"Svájc 40.000 km2 körüli ország, nem városállam, mégis ott sikerült valami európai Szingapúrt csinálniuk, csak ott ugye több párt van."

- Svájccal a lehető legmesszebb lőttél a példák között. Mi alapján írod körül afféle "európai Szingapúr" névvel? Pusztán annyiból, hogy "A sikeres állam = Szingapúr", következtetésképpen a világon bárhol lévő sikeres állam Szingapúr mintáját követi?

Valójában Svájc éppen arra szemléltető példa, hogy a demokrácia minden kijavíthatatlan hibájával együtt is az ember korlátozottsága által eddig alkotott leghasználhatóbb irány.

Svájc az az államalakulat, ami mindig mintakép volt számomra. Az egyik legalacsonyabb bűnözési ráta, legmagasabb foglalkoztatottság, legerősebb szociális és edukációs háló, és mindez olyan, a létező legközvetlenebb demokráciával, amelyre külön megnevezés él Svájcra vonatkozóan. Mindenkori vágyam marad, hogy Magyarország oda jusson, ahova Svájc.

Ha ilyen államot hoznánk létre, miképp Svájcban egyenlő félként élnek németek, olaszok, franciák, nemzetiségi ellentétek nélkül, hasonlóképpen esdekelnének a szlovákok, a horvátok, a ruszinok, szerbek és az erdélyi románok az ilyen társadalmi és gazdasági berendezkedésbe csatlakozásért.

De ehhez Magyarországon még nincsenek megadva a feltételek. A svájci mintájú közvetlen demokrácia nem működik egy érett társadalom nélkül, ez Svájcban megvan, Magyarországon a leggyorsabb esetben is egy évtized kellene ahhoz, hogy felnőjjünk ehhez, ha a most iskolába kerülők választójoghoz való jutásáig eltelő időt vesszük alapul - de reálisan mégtöbb, mert nem is veszünk fel határozottan olyan irányt, ami cselekvőképes, felelőségérzetet magáénak tudó személyeket adna a társadalom következő nemzedékének.

És az még mindig csak az első lépés lenne, mert az előző generációkat fokozatosan váltaná ki a fiatalabb.

A svájci berendezkedéshez svájci emberek is kellenek.

Bár ez sem biztos, hogy a eredendően megoldást adna. A német államszervezés is példás, mégsem tudták azt a szakadékot maradéktallanul felszámolni, ami Németország nyugati és keleti fele között kialakult, pedig negyed évszázada az újraegyesítésnek, és Európa gazdasági hajtómotorjaként nincs is olyan ország, amelynek több anyagi kerete lehetne.