Melyik ideológia (szocializmus, liberalizmus, konzervatívizmus stb. ) a leg életrevalóbb?

Leginkább a szociáldemokrácia.

Ez van például a skandináv államokban, amik a leginkább jóléti helyek a világon.

A kommunizmus elméletben egy nagyon szép utópia, ebből adódóan gyakorlatilag megvalósíthatatlan, amire az elmúlt évszázadban a történelem jó példát adott. A szélsőjobb talán még ennél is életképtelenebb, mert a nacionalizmus, fasizmus általában a határtalan nemzeti büszkeségen és felsőbbrendűségen kívül semmi ideológiai célt nem tud felmutatni, a módszerei pedig - láttuk a XX. században - még a kommunizmusénál is emberellenesebbek.

A szocializmus, konzervativizmus és liberalizmus pedig mind mai, demokratikus keretek között működő eszmerendszerek, így szerintem mindegyiknek van létjogosultsága, mindegyik "életrevaló". Az, hogy ki melyiket támogatja, már személyes vélemény kérdése.

Nézd meg a céljaikat, azt, hogy miképpen kívánják kivitelezni (módszertan), miképpen kívánják működtetni, mit eredményez, és megkapod az eredményt. Az eddig megvalósított formákat ne tekintsd sem mellette sem ellene érvnek, inkább azt vizsgáld, mennyire tette lehetővé az adott ideológia azt a fajta kivitelezést. Ha nagyon és rossz lett az eredmény, akkor az ideológia egy negatív tulajdonsága. Ha nem aszerint történt, csak a nevében cselekedtek, vagy ráfogták, akkor ne számítsd az ideológia tulajdonságai közé.

A kommunizmus eddig nem létezett. Jó de kivitelezhetetlen célokat tűz ki. Kivitelezhetetlensége abban áll, hogy működtetése ellentétes az emberi tulajdonságokkal, ezért hosszú távon lehetetlen.

A szocializmus az előbbinek egy kivitelezési kísérlete. Alapvetően sok ok vezetett a bukásához, ezek között jelentős volt a tönkretételére irányuló külső túlerő. De hasonlóan jelentős volt egy alapdilemma: egy régi intézményrendszerből, régi elkötelezett hozzáértők mellett egy új rendszert kell felépíteni gyorsan, nem létező új hozzáértőkkel. E feladat hosszú távon megoldhatatlannak bizonyult. A megoldhatatlanság változatos és sok hibát generált, ráadásul a célideológia hibás volt, így nem adott helyes támpontot a cselekvéshez.

Az ultraliberalizmus a nagytőke ideológiája, lényege a szabadságeszmény olyan torzítása, amit így foglalhatunk össze némi vulgáris nyerseséggel: "mindent szabad, amit lehet. Én bármit megtehetek, mert van pénzem. Elvehetem a tiédet. Neked jogod van ellenállni, ez a te szabadságod, amit én nem korlátozok. Mármint a szabadságodat. Egyébként pedig szájba váglak, ha nem azt teszed, amit mondok".

A konzervativizmus nem ideológia, hanem egy módszertan, a lényege a hagyományokhoz való ragaszkodás. Ez jó bizonyos témákban és bizonyos mértékben, de rendkívül rossz lehet, ha visszahúzó erejű, elavult, stb.

Nincs "mérsékelt" ideológia.

A szélsőjobb a konzervativizmus rossz oldalait alkalmazza, jellemző rá az erőszak. Ennek oka a primitívség. Akkor lép a színre, amikor a helyzet rossz, kaotikus, különben nincs táptalaja. Ebben a helyzetben a fő célkitűzése a rend gyors megvalósítása, ami az adott helyzetben rendkívüli szimpátiát kelt. Viszont általában az adott helyzetben nem még lassan is csak nehezen megy a rend helyreállítása, mert egyfelől sok pénzbe kerül, másfelől alapvetően az emberek bizalmára épül, csakhogy éppen e bizalom nincs meg, helyette az erőszak, a csalás és elvtelenség uralkodik. A primitív gondolkodásmód miatt képtelenek árnyalt módszerek kitalálására, türelmetlenségük egyfajta jó módszert ismer, amit röviden - széles körben - úgy hívnak: a fegyverek csendje. Erős központosítással létrehoznak erőszakszervezeteket, bevezetnek egyszerű szabályokat, és azok betartását fegyverrel kikényszerítik. Mégsem ebbe buknak bele, hanem abba, hogy eközben nem törődnek a gazdasági szerkezettel, vagy dilettáns módon

kezelik azt, így egy idő után az általuk irányított gazdaság összeomlik. Másik forgatókönyv, hogy belső hatalmi harcokban egymást nyírják ki.

Van még néhány ideológia, amelyet nem kérdeztél, így nem említem én sem.

A leginkább életrevalóbb ideológia azonban az, amely az egyensúlyt tartja alapvetőnek. Ha erős központi hatalom kell valamiért, létrehozza, de ugyanolyan erős kontrollt tesz mellé. Ha a közösségi kormányzást tekinti jó módszernek, akkor megteremti az okos emberek közösségét. Buta emberek dilettáns döntései hamar szétverik a rendszert. Ha a tőkét tekinti fő működtető erőnek, akkor erős ellenőrzést gyakorol a működése fölött, de nem avatkozik be különben. Ezek példák, sok módszer van, de mindnek a lényege, hogy olyan konstrukció legyen, amely nem teszi lehetővé az önző túlhatalmat. Még akkor meggátolja, amíg nem túl nagy.

Ilyen rendszerek működtek Nyugat-Európában a hatvanas nyolcvanas években, de fokozatosan tért nyert (nem utolsósorban Nobel díjas közgazdászok közreműködésével) az ultraliberalizmus, vagy másképpen a neoliberalizmus. Fontos, hogy e térnyerésnek rendkívül kifinomult módszerei vannak, amelyek semmiképpen sem nevezhetők összeesküvés elméletnek. Inkább az önző emberi mohóság mesteri összefogásának. Az összeesküvésben a résztvevők stabilak, az ilyen összefogásban bárki lehet szereplő, akinek az adott pillanatban azonosak az érdekei, és bárki lehet ellenfél, ha változnak az érdekei.