Szerintetek ez jó himnusz lett volna a kommunizmus alatt, ha leváltják a Himnuszt?

NEM

ez jobb lett volna ,lelkesítőbb

https://www.youtube.com/watch?v=DTCf84UIJ0w

Én inkább a Párttal a néppel-t választottam volna kommunista himnusznak.

https://www.youtube.com/watch?v=aXIGETRbxMs

vagy ez is jó

https://www.youtube.com/watch?v=0b5BZ9BywdI

A kommunizmusban nem volt Himnusz.

Kommunista társadalmi rend utoljára az ősközösségi társadalomban volt, annak felbomlásával a kommunizmus megszünt.

A szocializmust (ami Lenin szerint "a kommunizmus előszobája") is csak építettük!

Ez már nekem is eszembe jutott. :-) Szép hazafias szövege van. Olyan nemzeti, szocialista. Egy Zseni írta. :-)

A többi mozgalmi dal is lelkesítő, mind nagyon cool, de himnusznak? -nem.

A bal oldalon tudtak, igazán jó propaganda-dalokat írni.

"amúgy ezt a búval baxott himnuszt én sem szeretem, ami most van"

amúgy nincs az annyira búval baxva, csak komoly és kész

Áhhh annyira valóban nincs, de gyászindulónak jobban beillene.

Ha már himnusz, Székely himnusz...

Ki tudja merre, merre visz a végzet,

Göröngyös úton sötét éjjelen.

Vezesd még egyszer győzelemre néped,

Csaba királyfi csillag ösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,

Népek harcának zajló tengerén.

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ameddig élünk magyar ajkú népek,

Megtörni lelkünk nem lehet soha.

Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,

Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Keserves múltunk évezredes balsors,

Tatár-török dúlt, a labanc rabigált.

Jussunk el honban, székely magyar földön,

Szabad hazában éljünk boldogan.

Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,

Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!

Jussunk el honban, székely magyar földön,

Szabad hazában éljünk boldogan.

Ki tudja, innen merre visz a végzet,

Országhatáron, óceánon át.

Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,

Székely nemzeted Kárpát-bérceken.

Hős szabadságát elveszti Segesvár,

Mádéfalvára fájón kell tekints.

Földed dús kincsét népek élik s dúlják,

Fiadnak sokszor még kenyere sincs.

Már másfélezer év óta Csaba népe,

Sok vihart élt át, sorsa mostoha.

Külső ellenség, jaj de, gyakran tépte,

Nem értett egyet otthon sem soha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ugyanúgy van benne szó szenvedésről, harcról, sőt, könyörgés is van benn, mégse lett belőle ilyen demoralizáló valami, ezerszer szebb.