Valaki össze tudná foglalni nekem a Trianoni békediktátum közvetlen előzményeit?

Ehhez sajnos nagyon nagyon sok tanulmányt kell végigolvasnod. Főképpen azért, hogy teljesen képben legyél és ne arra kárhoztatva, hogy véletlenszerűen fogadj el valamit, ami vagy igaz, vagy nem. Mert ez a téma alapvető eszköze a befolyásolásnak.

Két fontos körülményt említenék, amelyek közvetlen, de egyben nagyon hosszan tartó előzmények.

1. A Habsburg birodalom korábban meghatározó egyensúlyi szerepet játszott Európában. Mindig is alapvető kérdés volt, hogy Európa keleti (orosz) része és nyugati (angol befolyású) része közötti ellentét miként kezelhető. Ez döntött háborúról és békéről. A kiegyensúlyozó a Habsburgok voltak. Csakhogy ők robbantották ki a világháborút, a németek szövetségesei voltak és vesztesek. Ugyanakkor a Szovjetunió létrejöttével alapvetően változott meg minden. Nem volt többé szükség a Habsburgokra, birodalmukat feldarabolták. Természetesen számukra hátrányosan, mindig ez a vesztesek sorsa.

2. A Monarchia magyar része mindig erősen nacionalista volt, 1848-ban sem voltak képesek megoldani a nemzetiségi problémát (ez jelentős oka volt a bukásnak). A szomszédaink az Antant szövetségesei (tehát nyertesek) voltak, és elérkezettnek látták az időt államalapításra, mégpedig a mi kárunkra.

E kettőből következett, hogy a magyar fél határait úgy kell meghúzni, hogy egyfelől gazdaságilag ne tudjon könnyen talpra állni, másfelől kielégíthessék a szomszédok igényeit (és bizonyos mértékig bosszúvágyát). Ezért volt hiába felvidék jó része magyar, a határokat természetes képződmények (folyók) mentén húzták meg. A termékeny Vajdaság ment az új államközösséghez (Jugoszlávia), itt is jobbára folyók alkották a határt, tekintet nélkül az etnikumi elhelyezkedésre. Romániának létszükséglet volt az Arad-Nagyvárad vasút, ettől nyugatra kellett meghúzni a határt (nagyjából párhuzamosan, kellő távolságban). Amúgy a határkijelölés véletlenszerű volt, semmiféle logikus szempont nem érvényesült. Ha csak az nem, hogy a magyar kormány elég szerencsétlenül olyan személyt bízott meg a tárgyalódelegáció vezetőjéül, akit kellően nem szerettek nyugaton. Különösen nem Franciaországban. Ennyi elég is volt.