Mennyiben múlik egy nép mentalitásán az ország gazdasága? Fejben le vagyunk maradva?

Ez a tipikus önostorozó kesergés, amit az igazságos világba vetett naiv hit, meg egyfajta felsőbbrendűségi érzés táplál. Egyszerűbb kimondani, hogy itt "mi" lusták, romlottak, buták vagyunk, csak azért nincs még itt svájci jólét. De persze idézőjeles ez a mi, hiszen az ezt hangoztatók rendszerint nem értik magukat bele, csak a többi magyart, mindig a másokat.

Ez egy nagyon egyszerű világkép, ahol nem kell elgondolkozni a történelmi, gazdasági és szociokulturális helyzetéről az országnak, azt kontextusba helyezni, szembesülni a realitásokkal. Pedig ha az ilyen nyavalygók elkezdenének tenni is valamit a változásért, akkor rég sokkal élhetőbb lenne ez az ország.

Ne egy rövid összefoglalót várj, ami majd megmondja a frankót. A történelmünkből (pontosabban főleg a polgárosodás utáni részéből) kiolvasható mindez, csak persze nem a csatákat, nagypolitikai játszmákat érdemes figyelni, hanem ami "mögötte" van, ami a mindennapokat jellemezte.

Itt van például egy jó összeállítás a 30-as évek magyar társadalmáról, ez talán jó kiindulópont: [link] Érdemes kitekinteni és elhelyezni ezeket az ismereteket a nagyvilágban is, mind a nyugati országokkal, mind a hozzánk hasonlóan periférikus térségekkel összemérni. A spanyol polgárháború eseményeivel is szerintem kifejezetten hasznos megismerkedni, Orwellnek van egy jó könyve a témában (ő maga is harcolt).

Én nem hiszek benne, hogy létezne magyar átok/betegség, többé-kevésbé ugyanazok a folyamatok játszódtak le nálunk is, mint szerte a világban. Ami különbözik, az az egyes országok geopolitikai helyzete/súlya és társadalmi szerkezete, de ezeken változtatni koránt sem egyszerű, ha lehet egyáltalán. Az az ugrásszerű fejlődési modell, aminek elmaradását számon szokás kérni az országon, az a kivétel a világtörténelemben, és kivétel nélkül kellett hozzá az USA hathatós pénzügyi és diplomáciai támogatása.

# 11

Az hogy mitől alakult ki nem változtat a tényeken. Amúgy jelenleg egy lassú felzárkózás van. De lényeges változás csak akkor lesz ha az emberek gondolkodása is lényegesen változik. Világ viszonylatban pedig egyáltalán nem állunk rosszul így is benne vagyunk azt hiszem a felső 20 százalékban.

Az alapokkal kellene tisztában lenni.

Kb. Mátyás koráig Magyarország nagyhatalomnak számított.

Aztán Mohács után gyakorlatilag egyfolytában gyarmat voltunk, ami azt jelenti, hogy ilyen-olyan címen külföldi hatalmak vették el a magyar emberek munkájának eredményét.

Törökök, osztrákok, az Antant, aztán a SZU meg az EU.

Amíg mi évszázadokig veszítettünk a nemzeti vagyonból, addig nyugati szomszédaink a gyarmataikból gyarapodtak.

Franciaország például a mai napig 500 milliárd eurót szed be korábbi gyarmataitól ilyen-olyan címen.

Hát ezt valóban nehéz behozni.

És ez valóban egy mentalitást tükröz...

Mi nem gyarmatosítottunk... Pedig Mátyás idejében még beszállhattunk volna a világ kirablásába a törökökkel együtt.

De mi inkább védtük Európát tőlük...

Oszt milyen hálásak voltak...

Jó... megkaptuk a déli harangszót.

"Ezek szerint a csavaros észjárásunk nem is annyira előnyös?"

Jajj kérdező! De sokat kell még tanulnod! Nincs csavaros észjárásunk. Mindig azon ravaszkodunk, hogyan tegyünk másnak keresztbe, hogy mi jól járjunk. Csakhogy ez nem csavaros észjárás. Ez rosszindulat. Mindig azon agyalunk, hogyan hozzuk magunkat jobb helyzetbe, akár képesek vagyunk arra is, hogy olyat szidunk, amit amúgy mi is simán megcsinálunk, gúnyosan röhögve. Ez nem csavaros gondolkodás, ez rosszindulat. Egy alja tolvaj is tud csavarosan gondolkodni, hogyha be kell lopni valamit úgy sutyiban, hogy azt ne vegyük észre. Csak attól ő még nem lesz okosabb, hiszen bűnözésre használja azt a kis eszét is, ami van. Csavarosan lehet gondolkodni, és úgy intézni a szálakat, hogy hatalomra kerüljünk, még ha nem is értünk a munkánkhoz. Csavaros gondolkodás? Abból a szemszögből igen, hogy nekünk jobb lett. Abból a szemszögből nem, hogy ha hagytuk volna, hogy hozzáértő ember legyen a pozíciónkban, már sokkal előrébb lennénk. Érted? Csak abban csavaros az észjárásunk, hogyan tegyünk keresztbe a másiknak! Akivel mosolyogva kezet fogtunk, utána lehet fél perc múlva már halk röhögések közbe elküldjük a másikkal a kurv*@* anyjába, csak hogy erősítsük a másik illetővel a kapcsolatot. Ez megy! Tudunk ravaszkodni, ha valami rosszat kell csinálni. És aztán az egészet letagadni. Máskülönben ez a ravaszkodás nem vezet semmire, max arra, hogy egy életképtelen társadalom jön létre, ahol minden egyed felsőbbrendűnek és éltre valónak képzeli magát, közben rosszindulaton és gonoszságon kívül a tehetség nem sok. Tisztelet a kivételnek.