Miért démonizálják itt sokan a Horthy-korszakot, próbálják bizonygatni, hogy minden antiszemita meg koldusgyártó volt, s hogy ki lehetett volna maradni a háborúból?

"A magyarság nagyobbik része a Horthy érában nyomorgott"

Igen, nagyon sokan éltek nyomorban és szegénységben az első világháború után. Ott voltak az első világháború véráldozatai, terhei, a Trianon-i békediktátum, amiben a lakosság felét és az ország területének 2/3-át ragadozták el, iparvidékeivel, bányáival együtt, végezetül meg beütött a nagy gazdasági világválság. És ezek az ő hibái voltak, neki voltak köszönhetőek ?

Ugye nem akarod kitalálni, hogy a törvények, rendelkezések miatt lettek szegények az emberek és nem a felsorolt 3 tényező miatt, önhibán kívül ?

Más országokban, Angliában, Franciaországban vagy az USA-ban is milliók koldultak, annak ellenére hogy ők a győztes oldalon fejezték be a Nagy Háborút.

Horthy alatt ingyenes ételosztásokat tartottak, modern bérházak épültek, gépiesítette a mezőgazdaságot, bevezette a pengőt, és a vidéki iskolákkal harmadára(!) csökkentette az analfabetizmust a nép körében. A győri haderőépítési program rengeteg embernek jelentett munkát, és visszalehelte a lelket a halálraítélt Honvédségbe.

Mindent megtettek az akkori magyar országgyűlésben a szegény réteg felemeléséért.

20 éves regnálása alatt végig nagy népszerűségnek örvendett - ugyanez Rákosiról és Kádárról nem mondható el - amit csak mégtovább növeltek a területi revíziók (amiket nem Hitler "ajándékozott", Románia kivételével a magyar haderő vívta ki azokat, fegyverrel, önerőből.)

Azt mondod, hogy ő családok százezreit tette tönkre, semmizte ki, szegényítette el, nyomorította meg. Milyen családok százezreit tette tönkre, és hogyan...? Meg tudod fogalmazni? Szép nagy szavak, csak épp értelmetlen maszlag.

"az antiszemitizmus nagyon mélyen áthatotta a magyar társadalmat"

Nem csak a magyar társadalmat, hanem más népeket is, korszellem volt az. Romániában a zsidóság egyenjogúsítása csak 1918 után és csak az antanthatalmak határozott követelésére történt meg. A numerus clausus törvény megfelelt a korszellemnek, hasonló intézkedésekre más országokban már jóval korábban sor került. Oroszországban 1887-től, Romániában 1893-tól létezett numerus clausus, igaz, Oroszországban 1917-ben, Romániában formálisan 1920-ban ez megszűnt, de a zsidók diszkriminálása továbbra is létező gyakorlat volt Hruscsov hatalomba kerüléséig. Lengyelországban 1922-től az egyetemi karok fele vagy teljesen elzárkózott zsidók felvételétől, vagy saját hatáskörben korlátozta azt. Az amerikai és angol egyetemek szintúgy, még a Harvard is jobb esetben erősen korlátozták az oda felvehető zsidók számát, rosszabb esetben teljesen elzárkóztak a felvételüktől. Ugyan nem zsidókról beszélek ebben a mondatomban, de az USA-ban még a feketéket is szegregálták, büntetés nélkül fel lehetett feketét pofozni, fekete viszont nem üthetett vissza. Ez tiszta apartheid, rasszizmus, mai mércével.

A közhiedelemmel ellentétben a Numerus Clausus nem antiszemita törvény volt, nem csak a zsidóknak szólt, hanem minden más etnikumnak, csak valamiért kiemelik az ő tragédiájukat, másoké meg nem fontos. A Numerus clausus minden(!) magyarországi nemzetiségre vonatkozott, azaz minden nemzetiség az össznépesség belül elfoglalt arányának megfelelően vehetett részt a felsőoktatásban. Ez egyébként a hazai németséget érintette épp a legrosszabbul - ez tény.

És ez ugyanígy igaz volt a Honvédségre is, azaz nem lehetett csak a nemzetiségeket behívni katonának, hanem a Honvédségben a népességben elfoglalttal egyenlő arányban kellett részt vennie minden nemzetiségnek. Na, ez persze már nem galád fasizmus, ugye...?

Ellenben Horthy nem engedte(!) bevezettetni a németországi zsidótörvényeket itt, erős német nyomásra sem, arra csak a német megszállás után került sor, ugyanígy a deportálásokat is csak a német megszállással kikényszerített Sztójay-kormány indította.

Addig (1944) Magyarország volt a világháborúban a legbiztonságosabb hely a zsidóság számára - nem véletlen, hogy Horthy spanyolországi emigrációját is zsidók segítették, és az sem, hogy annyi zsidó rótta le a háláját az újratemetésén, küldözgettek neki "Hálás zsidóság" feliratú koszorúkat, még a mostanában elhunyt Schweitzer József főrabbi is. Ezek felett elsiklunk?

A Dunába lövések, a vérengzések nem(!) Horthyhoz, hanem az őt puccsal megbuktató Szálasihoz kötődnek!

Horthy többször is betiltotta még a békeidők alatt a nyilas mozgalmat, Szálasit börtönbe vetette, míg az zsidónak titulálta őt és egész családját, és - mint írtam - puccsal megbuktatta a kormányzót. Horthyt és Szálasit ennek okán egykalap alá venni tehát borzasztó tudatlanság, csakúgy, mint azt vizionálni, hogy "a Horthy-szobrokat majd Szálasi szobrok követik". Aki ismeri a témát, az tudja, hogy ez a két személy ellenségesen viszonyult egymáshoz.

Horthy a deportálásokat ráadásul - a német megszállókkal körülvéve - utolsó hatalmával leállította, miután megkapta a jelentéseket, hogy Auschwitzban nem munkatáborok, hanem megsemmisítő táborok vannak. Persze, ráfogják, hogy csak a bőrét akarta menteni a nyugatiak előtt, de történelmi tény, hogy a jelentések kézbekapása után állíttatta le. Személyes életét nemigen féltette, ez bebizonyosodott már az otrantói csatában is, ahol súlyos fej- és lábsérülése ellenére a hordágyán a Novara cirkáló parancsnoki hídjára vitette magát, és egészen addig irányította a csatát, míg eszméletét nem vesztette.

Másik "bűn", amit fel szoktak neki hozni, hogy "halálba küldött több százezer katonát és leromboltatta az országot".

Nos. Akkor Churchill is bűnös? Ő is háborút indított, amiben rengeteg családot bombáztak ki otthonából, és százezernyi katona halt meg.

Háború volt. Egyetlen nemzet sem(!) tudott kimaradni belőle. A szlovákok, a románok, a bolgárok, a finnek, a lengyelek, a görögök, senki sem! Magyarország ki tudott volna maradni? Horthy megtette, amit megtudott. Nemet mert mondani Hitlernek a lengyelországi támadás segítségében, sőt, befogadta a lengyel menekült katonákat, és zsidókat!

Ám míg Németország nyugaton hódított a Benelux államok, Dánia, Norvégia, és Franciaország tekintetében, addig Sztálin keleten hódított, Lettország, Észtország, Litvánia, Kelet-Lengyelország, Besszarábia, és Finnország egy részét nézve. Nyugaton Hitler, keleten Sztálin. És összecsapott a két nagyhatalom, kettőjük között a mi országunk. Valamelyik félhez állni kellett. A kommunizmus mellé pedig (sokan emlékeztek még a Tanácsköztársaság vérgőzös napjaira) nyilván nem. Egy lehetőség maradt.

Ekkor egyébként már az összes kelet-európai ország csatlakozott Hitlerhez, mi voltunk az utolsók. A Szovjetunió elleni hadjáratban egész Európa részt vett, még spanyol, norvég, svéd, holland önkéntesek is képviseltették zászlójukat. Véletlen? Mindenki antikommunista lelkületű volt, továbbá a Vörös Hadsereget modern hadviselésre alkalmatlan csürhének tekintették, joggal, a kis Finnországot nem volt képes legyűrni, sőt, aránytalan veszteségekkel "győzött" a Téli háborúban (25.000 finn halott 1.000.000 szovjet katonaveszteséggel szemben). A kommunisták ellen mentünk harcolni, és nem az oroszok ellen. Ha Hitler hallgat hadvezéreire, a Szovjetunió összeomlott volna.

Ellenben Horthy az utolsó pillanatig ellenállt Hitler akaratának (mint a lengyel támadásnál), és nagy sikert ért el azzal, hogy az eredetileg követelt mindhárom hadsereg (a teljes haderő) helyett csak a 2. magyar hadsereget küldte ki Oroszországba.

Háború volt, mint mondtam. Ilyen alapon bűnös Mannerheim finn tábornok, ő is csatlakozott a Szovjetunió elleni háborúhoz. De bűnös Roosevelt is, ő is háborúba küldte a katonáit. Ahogy bűnös Ausztrália, Kanada akkori vezetője is, ők is háborúba, vágóhídra küldték katonáikat, nemde?

Nem baj, ha a bárányok betiltják a húsevést, csak a farkasok is egyezzenek bele... Ugyanis Sztálin legkésőbb 1941 végén megindította volna európai offenzíváját, ez ma már a történészetben elismert tény. Jobb lett volna, ha itt, hazai földön hullanak a katonák, mint ott, ezzel időt nyerve, ha csak néhány évet is, az otthon maradt nőknek és gyerekeknek?

1943-44-től pedig, ahogy a háború Magyarország határaihoz közeledett, megpróbálta a kiugrást a háborúból, és elkerülni a rombolást, ám Szálasi puccsot követett el ellene. A háború végigzúdulását egyébként sem lehetett volna elkerülni Magyarországon, a németek úgysem hagytak volna fel a védekezéssel, és a szovjetek sem lettek volna tekintettel ránk. A katonák életét sem lehetett volna megmenteni, hiszen Sztálin nem megadást, hanem átállást követelt hozzájuk. Így legalább néhány hónapig, évig visszatartottuk a szovjeteket a nőktől és gyerekektől, a szabadrablástól.

Az sem igaz, hogy a Don-kanyarban "kiszemetelte" magát az ország. Horthy a lehetőségek szerinti legjobb és legtöbb felszerelést adta a 2. magyar hadseregnek. Kétségtelen, ez még így is hiányos volt. De a nehéztüzérség 50%-a kikerült a frontra a hadsereggel. Elavult volt, és kevés, de ami volt, azt szinte mind odaadták - Horthy kifejezett parancsára ("mindenből a legjobbat kell biztosítani, semmiben nem szenvedhetnek hiányt"). Sok esetben a hazai állomány kiképzését hátráltatta, hogy a páncéltörő ágyúkat mind átadták a frontra indulóknak, így otthon nem maradt mivel gyakorolni. Horthy legdrágábban felszerelt, legkedvesebb fegyvernemét, az 1. magyar páncéloshadosztályt is kiküldte. Sőt, saját elsőszülött fia is jelentkezett a frontra, és el is esett (valószínűleg német merénylet okán). Kivette tehát a kormányzói család is a részét az áldozatból.

A hiányos és rossz felszerelés tehát nem a vezetés szándékos hibája, hanem az ország akkori gazdasági képességeinek korlátja volt. Viszont 1943-tól - részben épp az itteni tapasztalatokra alapozva - ugrásszerű fejlődés jött a Magyar Honvédségben, ami ezután közel 1,5 évig tartotta fel a szovjet gőzhengert, minimális német hátszéllel.

Tehát, mint látható volt, Horthy, amíg csak lehetett, ellenállt Hitlernek mind a zsidótörvények hazai bevezetése, mind a deportálások elindítása tekintetében (1944-es német megszállásig), és mind a háborúban való részvéteben, sőt, még segítette is amiben lehetett a megtámadott lengyeleket 1939-40-ben, és a Szovjetunió elleni hadbalépést is húzta-halasztotta, ezért is verték át a kassai bombázással.

Horthy volt az egyetlen európai államférfi, aki kiabálni mert Hitlerrel, és vérvörös arccal hagyta ott a führert saját irodájában.

A német vezérkar főnöke, Halder mind a fentiek után 1940(!!) május 26-án már azt mondta: "Magyarország kezd arcátlanná válni, ha nem paríroz, protektorátus lesz belőle."