A jobboldaliak miért haragszanak ennyire Ságvárira?

Kommunista volt.

41-es tüntetésen Szálasi sehol sem volt.

Szálasi 44 októberében került hivatalba Ságvárit 44 júliusában megölték.

Szálasi 1944 október 15. után került hatalomba, addig Horthy-ék kormányoztak. Őt 1944 július 27-én lőtték le letartóztatás közben, mert nem békésen ellenkezett, hanem lövöldözni kezdett. Tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, egy olyan egyesületnek, amit értelmes és jóérzésű ember messziről kerül. Az akkori Kommunisták Magyarországi Pártja dicsérte a Hitler-Sztálin paktumot, nyilván nem a Hitlernek nyalás miatt. Aki egy ilyen sztálinista gyülekezetnek volt a tagja, joggal érdemelte meg későbbi sorsát.

Ungváry Krisztián történészre fogok hagyatkozni: Legyen világos: egy sztálinistáról beszélünk. Aki ha nem ránt pisztolyt egy adott szituációban, és esetleg túléli 1945-öt, akkor az ÁVH vezetője is lehetett volna.

#: Ennyi erővel a Mussolini-térből sem lehetett volna Moszkva-teret, az Adolf Hitler utcából pedig Vörös Hadsereg utcát csinálni, úgyis a lakosság 90%-ának nincs fogalma arról, hogy kicsoda Mussolini vagy Hitler.

Rákosi-rendszer posztumusz hőséből köszönöm szépen nem kérek.

S.E. a magyar néppel szemben volt ellenálló.

Amikor magyar honvédek százezrei harcoltak, tízezrével elesve is védve a határt a benyomuló szovjet hordával szemben, Ságvári a bomlasztó tevékenységével elárulta az országot. Ilyen helyzetben a hazafi harcra buzdít és nem a megszállók seggének kinyalására.

Ha tömören annyival jellemezhetnénk Ságvárit, hogy antifasiszta, antihitlerista nem lenne semmi gond avval, hogy róla neveznek el intézményeket.

Csakhogy ő egyúttal nem volt igazi magyar, a kommunista érdekek feltétlen kiszolgálója volt, emellett rendőrgyilkos és a magyar honvédek elárulója. Egy ilyen férget ne istenítsünk már, ha kérhetném.

"Szálasi 1944 október 15. után került hatalomba, addig Horthy-ék kormányoztak."

Ezt vitatnám, mert a német megszállás után Horthy-ék lényegében csak dísznek voltak ott (legitimáció miatt), de nem ők kormányoztak, hanem a németek.

"Aki egy ilyen sztálinista gyülekezetnek volt a tagja, joggal érdemelte meg későbbi sorsát."

Hát nem tudom... Nem vagyok egy nagy baloldal-fan, de azért az erős, h úgy helyesled valakinek a meggyilkolását, h azt sem tudod, pontosan milyen elveket vallott, mennyire volt kommunista. Annyira, mint Rákosi (akár a népet is kiirtja a "nép érdekében") vagy annyira, mint Nagy Imre (akit kizártak az MDP-ből, mert nem volt eléggé marxista). Mert ezzel a logikával Nagy Imre kivégzését is helyesled.

"Ungváry Krisztián történészre fogok hagyatkozni: Legyen világos: egy sztálinistáról beszélünk. Aki ha nem ránt pisztolyt egy adott szituációban, és esetleg túléli 1945-öt, akkor az ÁVH vezetője is lehetett volna."

Tisztelem, becsülöm Ungváryt, jó történész, ráadásul a korszak szakértője. Azonban ez a mondata sajnos szakmaiatlan, ugyanis a történelemben nincs olyan, h HA...

Amikor körbe vett minket két brutális nagyhatalom, akkor sehogy sem lehetett semlegesnek maradni, tartani kellett valamelyikkel. Nem csak a vezetőség volt antikommunista lelkületű, hanem még a népnek is elege volt a kommunistákból, ezért mellőztük őket. Az antikommunizmuson kívül még azért tartottunk a németekkel, mert mindenki hitt a németek mindenhatóságában és a szovjeteket gyenge, hadviselésre alkalmatlan csürhének nézték. Nem alaptalan volt ez a szemlélet: Pár hét alatt szétverték a németek az egyesített francia-angol erőket, plusz még jó pár országot, katonai nagyhatalom volt. Francia-angol erők veresége sokkalta megalázóbb volt, mint a lengyeleké a németek ellen. Eközben mi történt a Szovjetunióban ? Gazdasági csőd szélén állt, pár év alatt majdnem tíz millió ember halt éhen, tisztogatást rendezett Sztálin, a kis Finnországot nem tudták legyőzni, csúnyán befürödtek ott, ráadásul nem is oly régen még polgárháború pusztított.

Egy bizonyos ideig mindenki biztos volt a német győzelemben és a németekkel szövetséges országok már jó előre osztozkodtak a háború utáni újrafelosztást követő földeken.

Most is úgy vagyunk, hogy hiszünk az USA vezette NATO mindenhatóságában, azért vagyunk NATO-tagok és veszünk részt minden hadgyakorlaton, mozgósításukon, de ha egy háborúban szétverik az USA-t, akkor Magyarországgal felmossák a padlót, mint USA-csatlóssal.

És akkor jön majd az új elégedetlenkedő, és felteszi a kérdést, hogy miért volt olyan lúzer az aktuális magyar kormány, hogy csatlakozott a NATO-hoz, mikor ez a szövetség bukásra volt ítélve.

Senki nem látja előre a jövőt. A NATO is katasztrofális vereséget szenvedhet több tíz, netán százezer magyar katonával egyetemben.

A Szovjetunió európai offenzívára készült, ha késett volna a német támadás, ők indították volna meg, legkésőbb 1942 elején. Szovjet katonai dokumentumok, valamint bizalmas szűk körű beszélgetések bizonyítják hogy készültek rá. A német támadás első pár napja is azért volt oly' fájó, mert rengeteg hadianyag, stb. volt felhalmozva a határon, valamint a hadsereg is támadásra volt felkészítve.

Amikor mi nekimentünk, akkor mi csak elébe mentünk a problémának, úgy mint Zsigmond király 1396-ban Nikápolynál.