Közvélemény kutatásainak a rejtelmei?

Honnan veszed, h 90% nem áll meg?

És miből gondolod, h a maradék random x% véleménye, akik megállnak, ugyanúgy tükrözheti a teljes társadalom véleményét.

Nyilván van pár % hibaarány, de általában elég pontosak szoktak lenni. Nem véletlen, h több közvélemény-kutató adatai hasonló eredményeket mutatnak.

Ha nem lenne megbízhat, akkor nagyobb lenne a szórás az eredmények között néhány %-nál.

Egyébként sok közvélemény-kutató intézetnek vannak pártkötődései, így nyilván azoknak "kedveznek".

Nem kérdező, tévedésben vagy. Először is a közvélemény kutatás kicsit másképp zajlik. Amit te elmesélsz, az is egy lehetőség, de - fogalmazzunk úgy - a kisiskolás módszer.

Másfelől a közvélemény kutatás soha nem azt jelentette, hogy mindenkit megkérdeznek. Ha igen, akkor azt népszavazásnak hívják. A közvélemény kutatást egy alkalmas mintán végzik, és nemcsak az eredményt tudják belőle megmondani, hanem azt is, mekkora pontossággal igaz, amit mondanak.

Közben lehet, hogy téged senki se kérdez. Sőt, lehet, hogy nem is vagy alkalmas ahhoz, hogy a mintába kerülj. De persze ezt én nem tudhatom, így van-e.

A közvélemény-kutatásnak nagy tudománya van, aminek egyik legfontosabb eleme éppen a REPREZENTATÍV MINTA kialakítása. Nem reprezentatív mintából nem tudsz értelmes következtetéseket levonni.

A nagy közvélemény-kutató cégek nem hülyék, és igyekeznek reprezentatív mintákat venni, a szükségszerűen felmerülő eltéréseket (pl. nem válaszol mindenki, nem férnek hozzá mindenki adataihoz) pedig bonyolult matematikai módszerekkel igyekeznek kompenzálni.

Sajnos sok olyan "közvélemény-kutatás" van, amit nem profi cégek, hanem médiumok, cégek vagy állami hivatalok, civil szervezetek szerveznek, és nem rendelkeznek kellő szakértelemmel a korrekt mintavételezéshez. Ebből lesznek az ilyen kérdőíves emberek vagy facebookos kérdőívek, amik komoly matematikai korrekciók nélkül semmilyen populációra nem reprezentatívak, és tulajdonképpen kár közzétenni az eredményüket, mert úgysem lehet belőlük semmire sem következtetni. Külön kasztot képeznek a szakdolgozatírók, akik rosszabbnál rosszabb mintavételezési eljárásokkal (facebook) demonstrálják a teljes alkalmatlanságukat a közvélemény-kutatásra.

Önmagában nem lehetetlen dolog egy facebookos vagy kérdőíves közvélemény-kutatás adatait korrigálni, erre komoly matematikai apparátus áll rendelkezésre. Sajnos azonban sok esetben tényleg azt látjuk, hogy a néhány száz kitöltött kérdőív adatait mindenféle korrekció nélkül reprezentatívnak tekintik, ami egetrengető hülyeség.

Egyébként a közvélemény-kutatás hitelességét könnyű eldönteni: egyszerűen meg kell kérdezni, hogy hogyan zajlott a mintavételezés, és hogyan biztosították az eredmények reprezentativitását. (Igényesebb helyeken ezt meg sem kell kérdezni, az eredményekkel együtt közzéteszik). Ilyenkor általában 10 másodpercen belül kiderül, hogy az illető képes-e a kérdésre értelmesen, a statisztika nyelvén válaszolni, vagy elkezd a kitöltött kérdőívek számáról és Facebookról hablatyolni, és sokszor nem is érti, mi ezzel a probléma.

Én a magam részéről a nagy, kifejezetten erre szakosodott közvéleménykutató cégek eredményein kívül (a szándékos politikai befolyásolást most hagyjuk...) csak akkor hiszek el bármi ilyesmit, ha arról a módszertan igényes leírásával meggyőznek. A többi "kérdőívezésnek" minősül, és megy a szemétbe.