A magyar az egy óriási véráldozatot szenvedett, sokat vert nemzet?

"A magyar az egy óriási véráldozatot szenvedett, sokat vert nemzet?"

A háborúk során a katonák nem véráldozatot szenvednek, hanem áldozatot hoznak, illetőleg nem vertek minket, hanem harcoltunk és kikaptunk. E tekintetben nem tartom helyesnek, hogy áldozati szerepben határozzuk meg magunkat, mert azért harcoltunk, mert harcolni akartunk. Az áldozatot pedig a saját döntésünkből hoztuk meg, mert jobbnak találtuk, mint a fegyverletételt, tehát nem megszenvedtük, hanem meghoztuk azt saját döntésünkből szintén. Semelyik ellenség nem kényszerített volna minket arra, hogy mi ugyan nem adhatjuk meg magunkat neki, tehát azért nem adtuk meg magunkat, mert ezt így láttuk jobbnak. Ezek a döntések tehát mind önkéntes alapon születtek olyan helyzetekben ahol volt választás megadás és harc között. Ezért én semmiképpen sem tekintek áldozatként magunkra, hanem inkább amolyan sportos hozzáállással, kiálltunk, értek veszteségek és büszkén vesztettünk.

Igen, de leginkább belső ellenség által.

Például 56-ban volt néhány nagyokos aki rálőtt a saját fajtájára, vagyis magyar magyarra. Vagy a szovjet megszállás idején ahelyett hogy a magyarság összefogott volna minden idegen megszállóval és elnyomóval szemben, még fiatal magyar nőket is adtak át a szovjet banditáknak, hogy csoportosan megerőszakolhassák őket. Majd a magyar a saját gyerekeit utasította hogy éljenezzék a hős szovjet felszabadítókat. Miért, mitől szabadítottak fel? Talán a több százezer magyar nő és gyereklány érintetlenségétől? (Ennyi volt a dokumentált abortuszok száma).