Milyen volt az élet a 80-as években?

Munkahelyet könnyű volt találni, az hogy mennyire volt jó munkahely és mennyit fizetett az már másik kérdés. Lakáshiány volt, de ha egyszer volt már lakás akkor a rezsi szinte nulla volt. A szociális ellátás ugyanaz, mint manapság, volt TB, GYES, a kórházak alapvetőek voltak, de jól működtek. Háztartásbeli nők nem voltak, mert kötelező volt visszamenni dolgozni a GYES után, mivel mindenkinek dolgoznia kellett. Tűrhetően meg lehetett élni, de voltak "kommunista szombatok" ilyenkor gyakorlatilag ingyen rabszolgamunkára kellett menni szombaton. A dolgozók munka után ugyanazt csinálták, mint manapság csak nem volt internet. TV-ztek, kocsmába jártak, átjártak egymáshoz, olvastak stb. A rokkant nyugdíj szar volt, akárcsak manapság, volt egy korabeli vicc: "Hogy hívják a nyugdíjast a hentesboltban? Szárny és fejvadász!"

Rendszeresen nem volt pénz nyaralni menni, de évente egyszer a Balcsira minden gond nélkül el lehetett. Aki többet összespórolt az ment Romániába vagy Csehszlovákiába, tehetősebbeknek ott volt a jugoszláv tengerpart, Olaszország stb.

Mai szemmel nem volt sok féle étel és a fizetésekhez képest drága volt, de nem volt éhezés vagy alultápláltság. Gyakran ettek az emberek káposztát, főzelékeket, leveseket, konzerv húsokat. Nem volt a boltba beszállítva, illetve nem volt pénz minden nap friss húsra.

Mozijegy, színház sokkal elérhetőbb volt, mint manapság, fillérekbe kerül.

A nyugdíjasok egész nap ültek a TV előtt, játszottak az unokával, vidéken csirkéket neveltek, termesztettek a kertben.

Mivel nálunk a 60-as évektől be volt vezetve egy afféle "fél-kapitalizmus" ezért annyira nem volt más az élet, mint manapság, illetve más, nem olyan gazdag nyugati országokban pl. Spanyolország.

Most szerintem valamivel jobban élünk, de nagyobbak a társadalmi különbségek és nehezebb megteremteni az alapvető életkörülményeket, viszont ne felejtsük el, hogy emiatt a "puha-kapitalizmus" miatt nem volt annyira kinyalva az emberek feneke, mint pl. az NDK-ban, ha nem tettél semmit vagy hülye voltál, esetleg beütött a balszerencse ugyanúgy lehettél hajléktalan vagy mélyszegény, csak el volt kendőzve az állami propagandában a jelenség.

A kérdés: hol, melyik országban.

Ha a kommunista-era Magyar Köztársaságra gondolsz, mindenki kapott munkát, és a szakmunkások könnyen találtak "fusizni valót", azaz magánszektorban is dolgozhattak.

Munkája alapban mindenkinek volt, mert az Állam elküldte azonnal dolgozni aki munka nélkül maradt - más kérdés mennyire könnyen lehetett arendszerben a neked tetsző munkahelyre bejutni.

Aki viszont (tartósan) munaknélküli volt, azt börtönbe csukták KMK-ért, azaz Közveszélyes Munkakerülésért.

A szociális ellátás is túl volt pörgetve, a fenti munkaszervezéssel karöltve - sokan "dolgoztak" még fel nem épült épületekben, őriztek nemllétező dolgokat -, így a rendszer nem volt fenntartható.

A korszak egyik lényeges vonása volt - meg ugye a kommunizmus alapeszménye, és a kapitalista országokban is a 2. VH következménye -, hogy a nők is elmentek már dolgozni, így "A Férfi" többé önmagában nem volt képes eltartani a családot, a nőnek is el kellett kezdenie dolgozni.

A '80-as években ritkán lehetett M.o-ban magánlakást szerezni, drága is volt, de nem volt lehetetlen. A '80-as évek végén meg aki nem csapott le a sajátlakásra, az megszívta.

A munkások a munka után szakszervezetbe, munkásmozgalmi gyűlésekre, közösségi házakba és mindenféle közösségi rendezvényekre járhattak és jártak (meg mindenhova ahova ma is, azaz a lehetőségek ma szűkebbek).

A '80-as években presztízskérdés volt az éves nyaralás, annyira hogy egyenesen állandó nyaraló fenntartása volt a társadalmi elvárás minden családtól. Akkoriban épültek fel a Balaton-menti nyaralók (amik mára természetesen nem fenntarthatóak, omladoznak, üresen állnak jórészt).

Mivel mindenki "dolgozott", éhen nyilván nem halt senki. A mozi/színház/múzeum a Zállam által elvárt dolog volt, mindenki ment. A Zállami kiadások viszont ezen a téren is fenntarthatatlanul magasak voltak (a színházak még ma is ebbena rendszerben élnek, oszt csodálkoznak hogy folyamatos teltházzal is veszteségesek).

+Háztartásbeli nők nem voltak"

Hogyne lettek volna! Három vagy négy gyermektől (sajnos nem tudom pontosan) Hivatásos anyának minősítették és háztartásbelikén dolgozott egyik osztálytársam édesanyja is ez volt, szal nem légbőlkapom.

Legkönnyebben így lehet elemezni:

Támogatott is az állam meg nem is, szabadság volt is meg nem is, kapitalizmus volt is meg nem is, jólét volt is meg nem is

Néhány "adalék":

- Munka: Max. 3 hónapig lehetett munka nélkül lenni, annak lejárta után nyilvánítottak valakit "közveszélyes munkakerülő"-nek (KMK-snak). Ez pl. egy sima igazoltatáskor is kiderülhetett, mivel a személyi igazolványokba akkoriban még az iskolát/munkahelyet is beírták. (A hetvenes években pedig még a házastárs nevét is; családi sztorizgatásokból tudom, hogy az én szüleimnek még így volt.)

Mindenkinek volt munkahelye, aki dolgozni akart (vagy legalábbis bejárni valahova...); viszont így létezett a "kapun belüli munkanélküliség" más néven "munkakönyves munkanélküliség"; azaz egy emberre sokkal kevesebb munka jutott, mivel a szükségesnél sokkal több munkaerőt foglalkoztattak egy-egy cégnél. (Nem mindegyiknél, de soknál.)

- Lakáshelyzet: Rengeteg ún. tanácsi lakás épült, ezek állami bérlakások voltak. Igénylés útján lehetett ilyen lakáshoz jutni, több szempontot figyelembe véve állították fel a rangsort az igénylők között; általában éveket kellett várni rá, de nagyon sok embernek ez volt a megoldás, mivel csak egy viszonylag alacsony beugrót kellett fizetni beköltözéskor, utána pedig a piaci árakhoz képest nagyon alacsony bérleti díjat.

Saját lakáshoz az OTP-n vagy a Takarékszövetkezeten keresztül lehetett jutni (társasházakban), ill. önerős építkezéssel.

- Háztartásbeli nők: nem volt "divat" háztartásbelinek lenni, a "köznép" lenézte őket; de azért voltak néhányan minden korosztályból. Nem volt gyereklétszámhoz kötve szerintem, bár nem tudom pontosan, még kicsi voltam, de pl. az egyik osztálytársamék csak ketten voltak tesók, az anyukájuk htb. volt, az apukájuk maszek festő.

- Nyugdíjak: Szerintem az "átlag" akkor is kevesellte, ugyanúgy, mint manapság, de pontos adatokat nem tudok, a korhatárokat sem.

- Nyaralás: Nagyon jó lehetőségek voltak akár a gyerekeknek (táborok és gyereküdülők), akár az egész családnak (SZOT-üdülők és vállalati üdülők), amikben nagyon kedvezményes árakon lehetett nyaralni akár minden évben. A tehetősebbek külföldre is jártak (Jugoszlávia, Csehszlovákia, NDK stb.)