Mért mondják egysek hogy Magyarországon soha nem volt kommunizmus?

#23

Éppen ellenkezőleg.

Nézzünk róla dokumentumfilmeket, tanuljunk róla, de ne csak az egyik oldal véleményét ismerjük meg, hanem a másik oldal véleményét is.

#25

Ilyen fajta beismerések persze, hogy sehol sincsenek.

Addig kell keresni a forrásokat, amíg azt nem tudja az ember mondani, hogy tudja, hogy miért tette azt az illető ami tett.

Nem kell egyetérteni senkivel, de tudni kell miért hiszi/hitte az illető azt ami hisz/hitt.

#28

Nem az a kérdés itt, hogy miért jó a tömegmészárlás.

A kérdés az, hogy egyesek miért teszik ezt/írnak róla.

Pontosabban az, hogy Marx miért írt róla.

A válasz pedig az, hogy tele volt az országa anno kisemmizett emberekkel, akik több mint napi 14 órát dolgoztak, olyan körülmények között, ahol nem volt ritka az, hogy emberek meghaltak/súlyos egészségkárosodást szenvedtek ráadásul nyugdíj reménye nélkül.

Eközben létrejött egy vagyonos réteg, akik iszonyat pénzeket halmoztak fel és szórtak el luxus költésekre.

Ez az társadalmi erő/feszültség később a szociális ellátórendszer alapjainak megteremtéséhez elég volt olyan helyeken, ahol később a "kiirtandó réteg" jobb útra tért, máshol pl a cári Oroszországban nem vezették le ilyen módon ezt a feszültséget és lehet látni, hogy mi lett az eredménye.

#30

Nem. Hitler belemosta a fajelméleti kérdéskört a témába.

Marx tudta, hogy a gyártulajdonos hibája, hogy embertelen körülmények vannak a gyárban.

Marx Károly két művében, a Tőkében és a Tézisek Feuerbach-rólban taglalta az osztály és faji alapú népirtást. Bihari Mihály és Nagy Ervin politológusok is megerősítették az egészet.

Kommunizmus csak harmadrészt jött létre. Van egy eszme (kommunizmus) és annak egy leírott szabályzata ('48-as kommunista kiáltvány, Marx eszméi), amely eszmének képviselői nem tartják be a szabályzat összes pontját, csak azokat, amelyek a külső látszatát fenntartják (szimbólumok, egy-két társadalmi változtat[gat]ások), míg a főbb pontokban pont az ellenkezőt érik el (proletáruralom helyett egy szűk elit uralma).

Egyenlőség náluk az volt, hogy mindenkit egyformán magukon kívül nincstelenné és kiszolgáltatottá tettek. Társadalmi különbségek nélkül. Elvették a lehetőséget a családapáktól, hogy eltartsák magukat. Hogy biztosítani tudják a saját jövőjüket, kitartó munkával. Ha valaki verejtékkel és felelősséggel a fiai iránt, előrébb akart jutni, és többet akart örökíteni, mint amit kapott, azt kívánva, hogy a leszármazottainak ne legyen olyan küzdelmes a megélhetés, és ezért _ő_ dolgozott többet, már leköpték, hogy kulák. Az emberi önzőség és irigység legundorítóbb formája volt ekkor. Ez volt a "szocialista egyenlőség". Amikor éppen a munka volt az, amit nem tűrtek el. Azok, akik maguk tehetetlenek voltak, és hasztalanok bármiben is.

Büntették a szorgalmat, és még ezek beszéltek a "munkások és dolgozók hatalmáról". Éppen a munka maga volt az, amit rossz szemmel néztek. A kommunizmus az irigy emberek diktatúrája volt. A néhány elemit végzett, élhetetlen, dologtalan, félanalfabéta naplopók uralma.

A pártvezérek, állami vezetők rózsadombi luxusvillákban orgiáztak, Mercédesszel közlekedtek, nagy eszem-iszom-vadászatokat tartottak és egy év alatt bejárták a világot, közben a lakosság panelkockákban nyomorgott és 3 évente mehetett külföldre.