Ehhez mit szóltok?

"Ne nekem hidd el, a szemednek. Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára.

És csak azért jegyeztem meg, hogy legalább az "illetékest" osszák a válaszolót, Illyés vétlen ebben a dologban."

Rendben, de te még mindig nem válaszoltál a kérdésre.

"A mai világban hiába is próbáljuk megérteni az akkoriak érzéseit. Nekem például természetes, hogy ekkora az ország, én így nőttem fel. Akkor már nem is vagyok magyar? Ne vicceljetek."

Keversz direkt vagy véletlenül két dolgot. Először is, nem természetes vagy nem természetes dologról volt szó. Másodszor, ha úgy nézzük, a holokauszt például 70 éve történt. Most akkor mi is legyintsük rá, mert az akkor volt és természetes ma, hogy nem visznek el zsidókat, mint akkor?

"Vannak emberek, akik szeretik a fájdallmat. Illyen embernek gondollom Gyullát is. Addig ütném, amíg mozog."

Írni kéne megtanulni, analfabéta barátom. Aztán pofázni, mert ez így roppant szánalmas.

"Nem attól magyar valaki, hogy fáj-e neki Trianon! Miért ne fájna 56 is?"

Amikor a fent említett idézet született, '56 még messze nem volt, szóval ezt ideírni hülyeség volt. Persze, lehet itt kifacsarni a lényeget, meg felhozni más történelmi példákat, de a hangsúly azon van, hogy Magyarországot 1920-ban megpróbálták "meggyilkolni", magyarok százezrei kerültek idegen országba, ahol gyűlölték őket. Elveszítettük az ország kétharmadát, a mezőgazdaság és az ipar jelentős részét stb. Igen, aki ma Budapest belvárosából vagy akárhonnan sz@rik erre, az valóban csak állampolgár. Trianon egy magyar embernek ugyanannyira fáj, mint 1848 vagy 1956. Nem azon kell keseregni, hogy valakinek nem lehet két apja vagy két anyja, és hogy ez mennyire szomorú. Ennyi.