Magyarország ezen a téren is két részre van szakadva?

Budapest mindig is más világban, burokban élt a vidékiekhez képeset.

Nem csak ebben a témában.

És ezt nem azért mondom, mert én vidéki vagyok, hanem mert egy olyan városban, ami az egész ország gdp-jének majdnem a felét termeli, egyszerűen nem tudja felfogni milyen különbségek vannak máshol.

A szegregáció bizonyos esetekben jó, máskor rosz.

Olyan tanulók esetében, akik nem tudnak/akarnak felzárkózni, az erőltetett vegyes iskola csak megerősíti azt, hogy ők "mások" és a folyamatos érzés, hogy ők gyengébbek, elmélyíti az gyűlöletet a "normálisokkal" szemben.

Olyan tanuló, aki valóban akar és tud fejlődni, a szegregáció valóban visszahúzó erő.

Tehát a "nehéz" eseteket külön kellene venni, hogy ne húzzák le társaikat, és speciális módon megpróbálni felzárkóztatni... Akinek sikerül, az mehet vissza a "vegyesbe".

Akinek nem, annak marad a speciális oktatás, és talán lesz belőle valami...

Aki "elvileg" ellenzi a szegregációt, annak a gyereke biztos soha nem érzett hátrányt, hogy beilleszkedére képtelen társakkal kellett együtt tanulnia.

A szegregáció lehet rossz is jó is.

Jobban lehet vegyes közösségben fejlődni, és az elfogadást is elősegíti. Ehhez persze megfelelően felkészített pedagógusok is szükségesek, akik tudják kezelni a gyerekek különböző problémáit.

Ez az eset, amit belinkeltél szerintem nem a szegregációról szól. Vagy egy gyerek, akivel nem foglalkoznak a szülei és ez lett belőle. Persze jogos, hogy meg akarnak tőle szabadulni. De utána mi lesz vele? Igazából nem ő, hanem a szülei tehetnek arról, hogy ilyen.

Szegregációt testközelből éltem át bő 20 éve, és a mai napig hálás vagyok érte!

Ha jól tudom anno nálunk, a mi évfolyamunknál vezették be először az országban kísérleti jelleggel az ún. "sávos oktatást", ami gyakorlatilag az osztályok eltörléséről és évfolyam összevonásáról szólt - biz. tantárgyak keretében.

Dióhéjban.

Általános iskola 4. osztály végén, tanulmányi eredmény alapján átlagot húztak az egész évfolyamnál, és a legjobb 25-30 tanuló az első csoportba, a következő 25-30 a másodikba, a harmadik a harmadikba, negyedikbe stb.

Én magam az elsőben voltam minden tárgyból, ahová az A, B, C, D, E osztályos (én B-s voltam) tanulók legjobbjai kerültek (nagy részük csupa idegen volt számomra akkor, csak arcról ismertem őket, később viszont összerázódtunk).

(Irodalom, matek, idegen nyelv és még néhány tárgy, tehát nem az összes.)

Az elitben tanulhattam 4 évig, sokkal gyorsabban haladtunk, mint a többi csoport, részletesebb tananyagot vettünk, sokkal szigorúbb követelményekkel. A gyengébbek nem húztak vissza minket. Nálunk egy hármas jegy felért egy harmadik csoportbeli ötössel, mert ott már azért is megsimogattak valakit, aki szépen le tudta írni a nevét...

Ami lényeg:

1. A csoportok között átjárhatóság volt. Tehát hatodik osztály végén egy jól teljesítő magasabb besorolást nyerhetett és ugyanúgy vissza is eshetett

2. Volt, aki matekból felső osztályban volt, de pl. irodalomból már a második "kalapban" és viszont, tehát tárgyanként történt a besorolás.

(Sok tanár tiltakozott a rendszer ellen, mert szerintük szétveri a jól működő osztályközösségeket és már gyerekkorban versenyszellemet nevel a gyerekbe. Ebben azért van némi igazság.)