Miért van olyan rosszul szervezve, üzemeltetve a MÁV manapság a Kádár-rendszerhez képest?
A Kádár-rendszerben olyan olcsó volt a vonatjegy, hogy bárki ki tudta fizetni, minden nagyobb állomáson volt Resti meg szendvicsautomaták, sok vonaton meg büfékocsi, ezek mind megfizethetőek voltak. Nem voltak ugyan flancos IC-kocsik, viszont voltak Expressz-vonatok, amik helyjegyes gyorsvonatok voltak, így egy kis extra pénz fizetéséve biztosíthattál magadnak ülőjegyet hosszabb utakra. A korabeli vonatkocsik csúcsszínvonalúak voltak, Nyugaton se volt jobb vagy kényelmesebb a vasút.
Manapság elvileg gazdagabb ország vagyunk, az EU is istápolgat minket, mégis sorra zárnak be a Restik, büfékocsi elvétve akad és csillagászati árú, a vonatjegy se olcsó, bár még mindig tűrhetőbb, mint Nyugaton, új vonatkocsijaink meg csak foghíjasan vannak. Egy fejlett, iparosodott országnak a vasút a vérkeringése, miért hanyagolták így el?
Egyrészt, megváltoztak az igények.
Másrészt,a buta MSZP meg eladta a MÁV-nak a teherszállítási ágazatát, ami hátán cipelte az egészet.Ugyanis a legtöbb nemzeti vasúttársaság személyszállítása általában veszteséges, viszont a teherszállítással lehet kompenzálni a veszteséges, jobb esetben nyereségessé tenni az egész vasutat.
Anno amikor még megfordultam Intercity-n gyakran ettem az étkezőkocsiban. Nem szendvicset, hanem rendeltem rendes kaját, ha mondjuk péntek este volt már akkor lecsúszott mellé két sör. Ez került évekkel ez előtt 3-4000 forintba. Szerinted ezt most ki tudja megfizetni?
Lehet a régi rendszerben az volt a fontos, hogy legyen ellátás, nem volt probléma ha nullszaldós a resti biznisz. Most meg..
Az én memóriám igen rossz. Sajnos nem emlékszem a Kádár-rendszer csúcsszínvonalú vasútjára, de ez biztos az én hibám. Helyette rémlenek képek véletleszerűen ledöglő M63-akról, 2-3 éves korukra fékezhetetlen V43-asokról, soha nem működő vezérlőkocsikról, évtizedekig halogatott járműbeszerzésekről, gőzvontatású mellékvonali lassújáratokról, felújítás után egyből lassújeles pályákról, lehetetlen menetrendekről, folyamatosan késő munkásvonatokról. A Resti nekem is rémlik, némelyikben volt vizezett pia, hideg melegszendvics és hasonlóan fagyos kiszolgálás. Mások egészen tűrhetőek voltak.
Az igazság az, hogy a MÁV nem 25 éve kezdett lezülleni, hanem már évtizedek óta reménytelen küzdelmet folytat az igényekkel. Vízfejű, kezelhetetlen borzalom az egész, szervezetlenségnek még csak távolról sem mutatja jeleit. Így volt ez a '80-as években is, iszonyatos pénzek folytak szanaszéjjel, de soha, semmi fontosat nem sikerült tető alá hozni. A rendszerváltás után csak annyi változott, hogy azt a kevés hozzáértőt is kirúgták a közép- és felsővezetésből, aki még önszántából nem állt fel és ipari méretekben kezdték kitalicskázni a pénzt a vasútból. És mivel már nem volt elég, hogy valahogy talpon marad a MÁV, hanem eredményt is kellett volna produkálni, nem jutott pénz a már a rendszerváltás idejére elavult járműpark cseréjére. Ugyanúgy V43 húzza a húgyszagú Bhv kocsikat, mint 50 éve (bizony, már 1964-ben létezett mindkettő), a már akkor is nevetséges menetidő nem javult, az árak meg emelkedtek.
Ábrándokat kergetsz. Olvasd el Moldova az "Akit a mozdony füstje megcsapott" c. kiváló könyvét. A vasút a 70-es években minden ízében recsegett-ropogott, ami visszavezethető az élet oly sok területén létezett módszerre: a szocializmus hajnalán a vasúttól is kirugdosták az előző rendszer kiváló szakembereit.
A Máv Cargó eladása meg lámpavas után kiált...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!