Fideszesek és MSZPsek, miért nézitek el pártjaitok szemétségeit és tartotok velük alkalmatlanságuk bizonyítása után is?

Az LMP-sekről és a Jobbikosokról sugárzik, hogy ők hivatásos, jót akaró, épelméjű politikusok, míg a két "rendszerváltó" párt tagjairól süt, hogy jelentős részük mégélhetési, orvosi értelemben vett sérült személyiségű/szociopata/pszichopata.

Tényleg minden irónia nélkül írom, a politikusok jó része keményen hozza a DSM-ben (a pszichiátriai diagnózisok, kórképek leírásos gyűjteménye, ebből dolgoznak azok is) leírt pszichiátriai kórképeket, zavarokat, személyiségzavarokat.

Pontatlan a megfogalmazásom, tudom, de a lényeg szerintem átjön.

Ahány politikussal csak találkoztam, tisztelet a kivételeknek, mert akad, szinte mind zavart személyiségű, cezaromán, narcisztikus, hisztrionikus jellem, mindent megtesznek, hogy jó kép alakuljon ki róluk, és ha személyesen találkozol velük, szinte azonnal átjön, hogy nem normálisak, paranoidok, skizofrének, gyakran mutatják a szociopátia különféle jegyeit, esetlen szervilizmussal, más hasonló DSM kellékekkel spékelve.

Egyik legsúlyosabb sérült közülük Szanyi. Értelmi képességeit jól mutatja, hogy simán benyelte, hogy a Jobbik kereszteket éget :D

Ezeknek van egy olyan elmebetegségük, ami nem a lámpaláz, nem a folyamatos szereplés miatt alakul ki.

Ezt nevezik tényleges pénzéhségnek: Minél több pénze van valakinek, annál többet akar, és ilyen szinten már nincs megelégedettség. Hiába vannak valakinek milliárdjai, nem elégedett, még többet akar. Az ilyen embereknek egyszerűen nem létezik a világon olyan összeg, ami ki tudná őket elégíteni.

Tulajdonképpen lehetne ezt egy pszichológiai betegségnek is nevezni. Azért lopnak, sikkasztanak, csalnak, mert telhetetlenek, képtelenek megelégedni, még akkor is, ha már annyi pénzük van, hogy az életükbe nem kellene többet dolgozni egy átlagnál sokkal jobb életszínvonal mellett. Ebből sajnos szinte lehetetlen kikerülni.

Na persze ehhez az is hozzájön, főleg itt nálunk, hogy a nép egyszerűen elnézi az egészet, hagyja. Pedig ha az elejétől fogva kiálltunk volna magunkért, nem pofátlanodtak volna el ennyire.

Nem hiába van az, hogy a dúsgazdag emberek egyszerűen a saját gazdagságukba halnak bele (drog, stb), és a többségük depressziós, meg boldogtalan életet él. Mert hiába van sok pénzük, semmire nem mennek vele.