Miért nem szeretik egymást a HVIM és a JOBBIK?

Nem ismerem a részleteket, de nem csodálkoznék rajta, ha így lenne. A szélsőséges pártokra mindig is jellemző volt a fanatizmus és a kizárólagosság, ennél fogva az ilyen mozgalmakba bele van programozva az önmegsemmisítés. 4 évvel ezelőtt a MIÉP-pel együtt indultak a választásokon, ma kígyót-békát kiabálnak egymásra, kölcsönösen szenilisnek meg Moszad-ügynöknek titulálva egymást. A Jobbik létrehozta gárda pár hónap alatt már kettészakadt, mert ők is elkezdték árulózni egymást, illetve azokat, akik csak egy kicsit is más véleményen voltak hozzájuk képest.

Már most fogadni mernék, hogy a párt szemében Morvai is áruló zsidók.rva lesz két éven belül, de Vonát is meg fogják puccsolni saját elvtársai.

A jobboldal sosem tudott összefogni.

Most is egymást szidja a Fidesz meg a Jobbik is.

Bár a Fideszt lassan minden párt utálja, 2006-ban még az MDF sem volt hajlandó koalíciót kötni velük.

Kivéve a KDNP, akit bekebeleztek.

Ilyenek a szélsőséges mozgalmak. Elég bonyolult szakítások, összeolvadások, szövetségek, rivalizálások folynak a körükben. Ez érthető.

Ugyanis a szélsőjobboldalon (nyugaton a szélsőbalon is) először is vannak zűrös, balhés, huligán elemek, akik csak azért vannak ott, mert jókat lehet verekedni a tüntetéseken. A szélsőjobb fiatal rajongói egy részének ők példaképek, mások viszont lenézik őket. A komolyann pártok, szervezetek az összemosás és betiltás veszélye miatt idegenkednek a huligánoktól. A huligánok cserébe gyanakodnak rájuk, mondván, hogy a rendőrök oldalán állnak. Állandó vádaskodás és paranoia forrása az, hogy egyes szervezetek törvényesen akarnak működni, miközben bizonyos csoportok folyamatosan a törvények pofonládáit feszegetik. További probléma, hogy a szélsőjobboldalon és a szélsőbaloldalon válogatott paranoidok, skizofrének és mindenféle csodabogarak is összegyűlnek. Ez is könnyen érthető. Egyrészt a paranoidok, akik gyanakodnak a fennálló rendre, vonzódnak a rendszerellenes mozgalmakhoz. Másrészt ők kirekesztettnek érzik magukat a társadalomból vagy ki is rekesztődnek, és ezért keresik a többi kirekesztett társaságát, hogy tömböt alkothassanak a normálisakkal szemben. Nem kell külön mondanom, hogy ezek a beteg emberek aztán egymásra is elkezdenek néha gyanakodni, ami újabb vádaskodásokhoz és kiátkozásokhoz vezet. Neveket inkább nem mondok. Végül, vannak valódi agent provocateurök is ezekben a mozgalmakban, pl. rendőrség vagy belügy által ellenőrzött szervezetek, vagy más politikai pártok ügynökei és provokátorai, akik bomlasztani igyekeznek ezeket a mozgalmakat. Mivel ilyen esetek néha tényleg előfordulnak, ezért a szélsőségesek készek a paranoid gyanúsítgatásokat is elhinni, mert az ő helyzetükben nehéz megítélni, meddig tart az alapos gyanú és hol kezdődik a paranoia.

A végeredmény az a folyamat, ami a szemünk előtt zajlik: szélsőjobbos csoportok egymást a kormánypártok ügynökének bélyegzik, mindenhol kémeket, spicliket gyanítanak és folyamatos a belháború a szélsőjobbon belül. Ugyanez a szélsőbalon belül zajlik nyugaton, Magyarországon nagyon kicsi a szélsőbal, de még itt is komoly belharcok vannak benne.

"Nem vagyok eltévedve, van némi belelátásom a dolgokba...sőt nem is "némi"

de látom senki nem tudja az okát."

Akkor te okosabb vagy, mint mi. Oszd már meg velünk, hogy miben nyilvánul meg az a nemszeretés.

A válasz megírásának időpontja: ma 07:39

Bár jobbikos vagyok, de tetszik az írásod. Annyira rétegződik a radikális jobboldal, hogy az már szinte követhetetlen. Érdekesség továbbá, hogy a jobbik szimpatizánsok között is két réteg van, egy: amelyik érti a programot, kettő: el sem olvassa a programot, csak a balhé tetszik neki (szkínhedek, társaik).