Milyen Magyarországon a helyzet jelenleg?

A másik kérdésedre már válaszoltam, ami ugyan ez volt.

Most látom csak, hogy tartósan beteg a párod. Sajnálattal hallom. De azt hiszem nektek is jól jönne egy állampolgárság abban az országban ahol épp vagytok.

Magyarországon nincs normális egészségügy. Épp pár napja, egy elmebeteg berúgott egy idős nénit a villamos alá. Mert nem kapott gyógyszeres ellátást. Megszűntek a pszichiátriák, a beteg emberek az utcákon lófrálnak, senki se veszi meg, és adja be nekik a gyógyszerüket. Egyszerűen csak akármikor, akárhol bekattanhatnak.

Magyarországon legmagasabb a rákos megbetegedések száma (európai viszonylatban) Miközben elvileg a magyar orvosok feltalálták a rák ellenszerét, csak senki se vásárolja fel a nagy titkot.

A kórházak koszosak, omladoznak, az orvosok hanyagul végzik el a munkájukat. Vagy épp nincs hozzá műszerük amivel elvégezhetnék. Egyre több egészségügyi központot zárnak be. Mert nincs pénz a fent tartására, miközben csak egyre több beteg van.

Gyerekként kijelentettem, hogy Magyarország a hazám, szeretett hazám, soha el nem megyek. Mámorban úsztam annyira szerettem mindent ami hazai.

Mára: Gyűlölöm ezt az államot, minden nap azon gondolok, hogyan menekülhetnék el innen. De közben visszatart édesanyám, mi lesz velem nélküle és fordítva. Mi van ha valaki meghal. Visszatart az, hogy nem beszélek egy nyelven se, miközben az iskolában stabilan jól teljesítettem. Visszatart az, hogy Budapest mellett élek, de már 3 hete nem voltam sehol az utcánkon kívül, mert még bérletre sincsen pénzünk.

Illetve a fiatalok szórakozási lehetősége (legalábbis az én környezetemnek) abban merül ki, hogy megvesszük a legolcsóbb üveges bort, és kiülünk a fűbe beszélgetni.

Kocsmába se éri meg bemenni, hát az is drága. Szórakozóhelyekről ne is beszéljünk.

"Őszintén?"

Miért, egyébként hazudozni szoktál?

Kedves Nikoletta!

Szomorú olvasni a soraid, nagyrészt tényleg ez a helyzet. Itthon valóban kevés a munka, több az adó, nehéz a vállalkozásoknak, stb. De valamivel mégsem értek egyet, s talán egyedül leszek a véleményemmel. Igen, a körülmények jobbak odakinn, de nem osztom azt a véleményt, hogy itthon egy teljesen élhetetlen világ lenne. Igen, sok minden megváltozott, a régi viszonyok eltűntek, de legalább annyit számít az is, hogy az ember felkészült-e ezekre a változásokra, s hajlandó-e változni, vagy csak sajnálkozik, s azt mondja, nem tehet semmit. Ha azt mondjuk, a körülmények határoznak meg mindent, akkor nincs mit tenni. De ez nem igaz. Szembe kell néznünk a változásokkal, s egyáltalán nem biztos, hogy el kell felejtenünk az álmainkat. Az igazi probléma nem az, hogy a dolgok megváltoztak, hanem az, hogy ezek hirtelen mentek végbe, s nem készített fel senki bennünket, hogy ez mivel jár - régi módon akarunk boldogulni az új viszonyok között. A gyerekeinket meg kellene tanítanunk az új játékszabályokra, de ha mi sem ismerjük ezeket, csak a sirámainkat tudjuk átadni nekik. A saját kétségbeesésünk és kényelmünk is probléma, nem csak a politikai korrupció.

Én hiszek abban, hogy a nehézségek elismerése nem jelent egyet a cselekvésről és a jövőről való lemondással, ma Magyarországon sem. Ha fontosak azok az értékek, amiket az előbb megfogalmaztál, ami a hazádhoz fűz, akkor meg tudod találni a módját, hogy részese lehess újra. Magam is ezt az utat járom, s talán tudok is egy lehetőséget mutatni a helyzetetekben a befektetésre/vállalkozásra, de ezt inkább privátban.

Ismerősöm 6. éve van Londonban, még mindig nem talál szakmában munkát. Lassan egykori szaktársai annyi pénz visznek haza itthon, mint ő külföldön.

Ez persze lényegesen jobb életminőséget is jelent.

Nem minden a pénz persze ... Lehet boldogabbá teszed a családodat azzal, ha nem kell hétvégén is munkába járni vagy csak 8 órát kell kényelmesen dolgozni.