Szerintetek az tipikus mai jelenség, hogy a diákok szembemennek a középiskolai vagy gimnáziumi oktatás jelenlegi rendszerével és átkozódnak a politikai rendszer és a vagyoni különbségek, etc. Miatt?

Kedves kérdező!

Te is fertőzött vagy. A szavaknak van fontos értelmük. Kifejeznek valamit, és elhatárolnak más valamiktől. Ezért nem mindegy, mit hogyan fogalmazunk. Lehet más a jelentése, értelmezhetik a szándéktól eltérően. Ez a mai (politikai) rendszer legfőbb hozadéka.

A lázadás nem egyszerűen egy fennálló rend elleni ellenszegülés. Több annál, szándék az erőszakos megdöntésre, többnyire a korábbi fenntartók likvidálásával (ez abból a tapasztalatból ered, hogy a régiek visszajöhetnek, továbbá erőnk jó részét továbbra is az ellenük való küzdelem köti le). Az erőszakos megdöntés akkor jön elő opcióként, ha a lázadók úgy érzik, már nincs más mód a változtatásra. Az ilyen érzés két okból keletkezik: 1. valóban nincs más eszköz, mert a többit elvették, 2. nincs jobb ötlete, mert hiányosak az ismeretei.

A fiatalság alaptulajdonsága a "lázadás" a jelen ellen, ez egyben alapértéke is, ha helyes irányba megy. A fejlődés ugyanis a jelen folyamatos változása, a fiatalok elemi igénye (és joga), hogy nekik is jusson tér. Torz és abnormális lenne, ha a változtatási igény nem a fiatalságnál lenne a legerősebb.

A mai iskolarendszer állapota katasztrofális. Ez egy többrétegű, összetett probléma. A diktatúra legegyszerűbb és leghatásosabb eszköze az iskolarendszer tönkretétele. Ez szolgálja legjobba a hatalom fenntarthatóságát. Minél több a buta ember, annál könnyebb átverni őket, annál könnyebb abszurd dolgokat követendő normává tenni. A tönkretételnek is megvan a maga koreográfiája.

Forráselvonás, ez jót tesz a hatalom zsebeinek. És rosszat az iskolának. Kiégettebb, rosszabb minőségű tanár formájában, akit aztán nem is kell megfizetni. Ennek a tanárnak aztán nem lesz (jó értelemben vett) tekintélye, ami előfeltétele pedig annak, hogy a diák motivált legyen. Azaz érezze úgy, tanulni érdemes. A forráselvonás fizikailag is lezülleszti az iskolát krétahiány, mocskos budik, málló vakolat, piszkos tantermek formájában. No és helyiséghiányban.

Tankönyvhamisítás. Hamis ismeretek közlése, illetve alapismeretek kihagyása. Utóbbi esetén később írhatunk igazat is, azt már az alapok hiányában úgy se értik.

Tananyag túltelítés. Ennek legegyszerűbb módja, ha lényegtelen dolgokat fontosnak deklarálunk és megtanulandóvá nyilvánítunk.

Tananyag harmónia felborítása. Az életben minden ismeretnek helye van, egyiknek több, másiknak kevesebb. Ez a tanórák számában jeleníthető meg. Ha fontos, de kevesebb idő alatt megtanulható dolgokat felnagyítunk, nem oda valókat oda teszünk a nehezen elsajátíthatók rovására, ez először frusztráltságot, később a tanítás-tanulás lehetetlenségét eredményezi.

A szereplők összeugrasztása kivételezések és megvonások eszközével. Meséljük be a diáknak, hogy rossza a tanára, a tanárnak, hogy küzdjön meg a szülővel (vagy egyeztessen vele, ami még rosszabb, ha ez lehetetlen - mert hibás szereposztást eredményez).

Még nagyon sok kisebb és nagyobb eszköz van, ami jelenleg mind az iskolák lezüllesztését szolgálja.

Természetes az egészséges életösztön lázadása, hiszen életidegen közegben való létezésre kényszerítik. Diáktól nem várható el, hogy racionálisan lázadjon, nincs ehhez a témához elegendő ismerete. Ha a tanárát ellehetetlenítettük, megaláztuk, erkölcsi nullává tettük, a diák nem fog hozzá fordulni segítségért. Pedig ez lenne a természetes állapot. A társadalomban már annyira eluralkodott az ismerethiány, hogy tagjainak többsége vagy rossz normát követ, vagy fogalma sincs, mit tegyen. Kivonul hát a közéletből. A maradék meg kevés erővel rendelkezik. Az a diktatúrák tökéletes forgatókönyve. Lám, nálunk is remekül működik. Ahogy évezredek óta mindenütt.