Kádár Jánosnak azért köszönhetünk is?

Még mindig nem válaszoltátok meg a kérdésem.

Mit kellett volna tennie Kádárnak?

diktátor volt azt csinálta, amit a szovjetek kértek tőle. Vannak legendák, hogy ellenállt és igazi hős volt a magyar érdekérvényesítésben.

Egy másik rendszer volt akkor, de ez nem Kádár érdeme. A második világháborúban is elkobozták egyes népcsoportok vagyonait.

A szocializmus ugyanezt csinálták, mindent államosítottak, elvettek, beszolgáltattak. sőt még a házadból is kitúrtak.

Több száz ezren menekültek az országból, ahol végrehajtókat keresnek minden pozícióba.

Ez is ugyanolyan bűn, mint az második világháborúban a nemzet szocialisták bűne.

Valóban lehetett volna sokkal rosszabb is.

Mondjuk ez a Gyurcsány és Orbán kormányról is elmondható.

Mit kellett volna kádárnak tenni?

56 kor nem kellett volna szovjetekhez menekülnie és amellett kampányolni hogy jöjjenek be és állitsák vissza a rendet ami a totállis és kegyetlen diktatúra.

Ma ukrajnában.ugyan ez történt csak ma nem tud minden szo nélkül oroszország bevonulni.

Kádár János véleményem szerint, a XX. század legnagyobb magyar politikusa volt, nagyon sokat köszönhetünk neki. Egy alapvetően rossz nemzetközi és belpolitikai helyzetből kihozta az elérhető legjobbat. Emberi kiállása, személyisége példa lehetne a mai politikusok számára.

A II. világháború után, a nagyhatalmak jaltai megállapodása minket a Szovjetunió fennhatósága alá sorolt, tehát az ún. szocialista tömbhöz kellett tartoznunk. Kádár János ebből az alapvetően vesztes helyzetből kihozta azt, hogy a Kádár-korszakra Magyarország lett az egész Szovjet-szféra legboldogabb, legszabadabb, leginkább élhető, leginkább emberarcú állama. "Legvidámabb barakknak" csúfolták, de az egyszerű emberek számára jó volt itt élni. Biztonságot, megélhetést, művelődési-tanulási-felemelkedési lehetőséget adott, csökkentette a társadalmi különbségeket, védőhálót nyújtott. Nem voltak munkanélküliek, hajléktalanok, alig volt bűnözés, közbiztonság volt és relatíve a legnagyobb viszonylagos demokrácia, szólásszabadság (ami az akkori szocialista táboron belül elérhető volt).

Kádár János a "jó kompromisszumok robotosa" volt, vagyis a legrosszabb körülmények között is megtalálta a legkevésbé fájdalmas megoldásokat és a kibontakozás lehetőségét. "Gúzsba kötve is képes volt táncolni."

Emberileg végtelenül szimpatikus, szerény, puritán, önzetlenül és önfeláldozóan dolgozó emberséges ember volt. Nem gyűjtött vagyont és élt luxuséletet. Egy szerényen berendezett háromszobás szolgálati házban élt (egy óvoda szomszédságában) a feleségével, aki szintén dolgozott, a kertben csirkéket tartottak...

Bűnéül egyedül az 1956 utáni rövid konszolidációs időszakot szokták felróni, aminek kétségtelenül voltak áldozatai. Tudni kell azonban, hogy a levert felkelés után Kádár hatalmi helyzete kül- és belpolitikailag is nagyon bizonytalan volt. Esély volt Rákosiék, Gerőék, Révaiék visszajövetelére, de rajtuk kívül is voltak még önjelölt rendcsinálók, akik ha hatalomra kerülnek akkor ceausescu-i Romániát, vagy honecker-i Németországot csináltak volna belőlünk is. Kádár János ezt akadályozta meg, ettől mentett meg minket, még saját népszerűségének feláldozása árán is. A szovjetek, NDK-sok, de különösen a Kínaiak húszezer feletti kivégzéssel járó példás megtorlást követeltek és vártak el, ellentmondani pedig akkor nem lehetett. Ennek ellenére Magyarországon mindössze néhány száz kivégzés történt és abba ügyes statisztikával beleszámolták a korábban felelősségre nem vont fasisztákat, politikainak átminősített köztörvényeseket, szökött fegyenceket is. Ezt nagyon nagy politikai és humanitárius eredménynek tartom még akkor is, ha kétségtelenül 1 ember halála is szörnyű dolog. Ha csak ennyit tett volna, már akkor is megérdemelné az utókor és a történelmi emlékezet háláját. Én még súlyos bűnözők esetén is ellenzem a halálbüntetést, mert helyrehozhatatlan ha tévedünk, de háborús, forradalmi, idegen erők által megszállt, és hasonló helyzetekben sajnos vannak áldozatok és nem lehet mindenkit megmenteni. Igen, a korabeli bíráskodási rendszer a mai szemmel primitív és jogi hibáktól hemzsegő volt. Igen, a korabeli bíróságok tévedhettek is, mint ahogy a maiak, sokkal jobb körülmények között is tévednek olykor. Igen, a bírák fejében ott volt a nemzetközi politikai elvárás nyomása, még ha közvetlenül nem is befolyásolták az ítélkezést. De akkor nem egy nyugati típusú polgári demokráciában éltünk, hanem egy nehéz és kényes diplomáciai munkával lassan önállósuló szovjet bábállamban.

A Kádár-korszakban volt lehetőség a személyes fejlődésre, boldogulásra azok számára akik nem hőbörögtek és nem akarták egyszemélyben megdönteni a Szovjetuniót, hanem csendben dolgoztak, alkottak, éltek, még a véleményüket is elmondhatták, ha nem is a tévében.

Ha ma is élne köztünk néhány Kádár Jánoshoz mérhető formátumú politikus, akkor a mai helyzetünkből is sokkal többet tudnánk kihozni.

Természetesen ma már nem a Kádár-rendszert kell építeni, megváltoztak a körülmények, ma már lehetőség van egy demokratikus, határok nélküli Európában élni, még ha ezt nem is mindig értékeljük elégé, sőt mintha el akarnánk magunktól dobni mindazt amit elértünk...