Miért nem képes egyik kormány sem felzárkóztatni a romákat?

A felzárkóztató programok szegény európai emberekre lettek kalibrálva. Egy ilyennek ha adsz egy házat, akkor vigyáz rá, meg ilyen "alap" dolgok. A romák nem így viselkednek, és valamiért a felzárkóztató programok újraírása túl nagy kérés lenne a drága kormányunktól. Így marad az, hogy egy másra kitalált rendszerrel próbálkoznak, ami nem működik, mert nem erre lett kitalálva.

Ez a hogyan. A miértre én is kíváncsi lennék. Miért olyan baromi nehéz megfizetni néhány embert és kidolgozni egy megfelelő stratégiát?

Egyáltalán miért kell mindent az államtól várni?

Az állam nem mindenható.

A romáknak maguknak kell felzárkózni, ezen semmiféle állami beavatkozás nem fog segíteni, csak a pénzt viszi.

Mert nem is lehet ilyet!

Aki akart az felzárkózott már.

"- a romák általában hátrányos helyzetű településeken laknak, ahol eleve rosszabbak a lehetőségek"

Gondolom Budapest is ilyen hátrányos helyzetű település, mert ott sem nagyon vannak felzárkózva a romák

Hát nézzük:

Egy válasz volt: A helyes kérdés: "Miért nem tudnak a romák felzárkózni?" - ez jó lenne, de a válaszadó a következő mondatával megkerüli.

De a leghelyesebb kérdés: "Miért kell a romáknak felzárkózni? Butábbak mint mi?" - attól függ, hogyan definiáljuk a butaságot, mert azt bizony többféleképpen lehet, és mind más jön ki belőle. De ez rossz észrevétel, mert a válaszadó kérdésével nem ezt állította. Azt állította, ha akarnak, zárkózzanak. Ha nem .... (itt mindenki gondolhat, amit akar). Amire egy lehetséges reakció (sok van): kiteszlek egy terméketlen szigeten. Kapsz gabonát, zöldségmagvakat, egyéb holmikat. Induláshoz szükséges kaját is (no ezt azért nem kellett volna, mert rossz az analógia). Aztán én csak annyi teszek, hogy senki nem mehessen a szigetre, így aztán békén hagynak, nem akadályoznak (ugye milyen farizeus?). Tíz év múlva beszélgetünk. Én nem tehetek róla, ha akkor már nem élsz.

No de hagyjuk a példabeszédeket, általában félreértik.

A kérdezőnek a válasz. Röviden: mert nem akarják, és az adott körülmények között nem tudják felzárkóztatni őket. Kicsit bővebben. Adott egy helyzet, mindenkinek rossz. Mit tegyünk? Mindenekelőtt vizsgáljuk az az okokat, mi vezetett oda, hagyjuk a sérelmeket, és egyezzünk meg: ezen mindannyiunknak (feltűnt? nem egyeseknek, mindannyiunknak) változtatnunk kell. Valakit akkor lehet változtatásra bírni, ha ehhez kellő motivációt kap. Azaz érzékeli, jobb lenne neki, ha úgy cselekedne, egy csomó konkrét, számára kézzelfogható ügyben könnyebb lenne, az élete - még ha kemény munka árán is, még ha lassan is - határozottan javulna. Persze ezt akkor érzi így, ha elhiszi. Hiszen a jövőről van szó, nem a jelenről, amit tapasztal. Azért szedjük le a meggyet a fáról, mert tudjuk, hogy jó ízű, laktat, és élvezni fogjuk az evést. Akár a szélső ágakra is kimászunk, pedig tudjuk, hogy le is eshetünk. Minél kívánatosabb, annál többet kockáztatunk.

Az kevés, ha olyant találunk ki, ami a magyarnak kívánatos. Az is kevés, ha olyanra esküszünk, ami a cigánynak kívánatos. A másik keresztbe fog tenni. Csak olyan jó, ami nagyon sok embernek kívánatos (realistáknak kell lennünk, olyan nincs, amit mindenki átlát - időlegesen őket korlátozni kell, de csak időlegesen: számukra ez a remény). A kormányok azért nem zárkóztatják fel most a romákat, mert más vonatkozásban olyan helyzetet teremtettek, ahol bármit mondanak a cigányok ügyében, a többi pártnak az nem lesz jó, ezért keresztbe tesznek. Tehát egy erős kormány se tudna tenni semmit. ÉS amíg elég sokan meg nem értik, hogy ebben mindenkinek jól kell járnia, különben nincs kiút, addig a helyzet e tekintetben is romlik. És így persze egyre nehezebb jó gondolatra jutni, hát még meg is csinálni.