Aki a Balaton fénykorában (Zimmer feri) volt fiatal írna róla történetek, hogy Ő miként élte meg?

Mivel gyerek voltam természetesen jól éltem meg a 80-as évek második felét, 90-es évek elejét, de összességében az emlékeim a "gagyi"-szocializmusról maradtak meg. Az igénytelenség netovábbja volt. Mindenhol a nyugati turistáknak kiépített dolgok jelentették az igényesség szigetét, pl. Tihanyban a boltok, Club Tihany stb.

De azt is lehetett érezni, hogy mennyire elmaradottak és igénytelenek vagyunk akár az épületeink, közösségi tereink, kiszolgálásunkban a nyugathoz képest.

Itt Füreden is az úgynevezett kőbarlangok testesítették meg a dicső szocializmust, az igénytelen büfé épületek, ahol a fogyasztásra alkalmatlan szemetet árulták a szintén igénytelen vásárlóknak. Szóval az egész térség a prolikra, az olcsó tömegturizmusra épült, az NDK-sokra.

És ez még jó 20-25 évvel később is kísért minket, emberfeletti erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy igényesebb turisták szokjanak ide (Balatonfüredre), akik érdeklődnek a kultúra, a művészetek iránt, az igényes kulináriára és világszínvonalú kiszolgálásra vágynak, és meg is fizetik azt.

Ezzel teljesen szemben hat az említett korszak maradványaiként értelmezhető kempingezős turisták, akik átsétálnak a zebrán a Tescóba dobozos sörért meg leárazott sült csirkéért, vagy a sikítva hányós tinédzserek akik nyáron itt élik ki állati ösztöneiket. Kb. az ő turisztikai és jövedelemteremtő képességük az itt élőknek annyi, mint egy szőlész számára a peronoszpóra fertőzés.