Mit gondoltok az 1947-es Csehszlovák–magyar lakosságcseréhez?

Én nem vagyok az a kategória, amelynek a válaszát várod, de ismerek vagy háromszázat közülük (és egyben nézeteiket is). Nem bánták meg és sohasem siránkoztak emiatt. A szeredi vasútállomáson, ahova befutott az első repatriált szlovák lakosság szerelvénye, az esemény emléktáblájánál gyakran emlékeznek.

Szegényebbek voltak mint a magyar cserelakosok zöme. Érdekes, hogy miért nem tudtak boldogulni Magyarországon, mikor tapasztalatom szerint nagyobbrészt életrevaló, ügyes nép volt. Mi akkor kicsúfoltuk a szegénységükért és tirpákoknak csúfoltuk őket. Ők voltak megalapítói a szövetkezeteknek Szlovákiában és sokan funkciót is kaptak. Átkozták is öket a helybeliek emiatt. Gondolom, nem a nemzetegyesítési propaganda miatt jöttek ide, hanem a magasabb életszínvonalért. A kilakoltatott magyarok után kaptak házakat, amik azonban éppen olyan penészes vályagházak voltak, mint a mieink. A földek elosztásának rendszerét nem ismerem, de valamit kaphattak.

Én nem lettem „kicserélve“, hanem Csehországba deportálva ahonna két év múlva visszajöhettünk. A rokonainkat közben Barcsra vitték. Lehet, hogy akkor fájdalmas volt a pakolás, de most már áldják azt a napot. Ezt többször őtőlük hallottam, amikor bevásárlói turizmus keretében gyakran eljárogattak hozzánk (Csehbe, ahogy mindták) egygombos mamuszért, abroszért, szandálokért, tyeplákiért (melegítő) és más iparcikkekért.

Én a mai napig termesztek egy finom nagyon korai borsófajtát ami csak húsz centi magasra nő meg, anyám csak úgy hívta , hogy „Adamcsokné fajta“ mert az áttelepültek hozták be. És az áttelepült szomszédunk kölcsön adta lovát összefogni a mienkkel, meg mi is neki, ha nagyobb fuvarról volt szó (pl. homokhordás a Garamból). Szóval az „öntudat“ amit Te olyan ironikusan odabiggyesztettél, lehet, hogy elejével működött, de a mindennapi életben a maga problémáival valahogyan már nem volt olyan fontos.

Előző, hú de boldogok lehettek tifelétek ettől az emberek. És a mai napig áldják Beneš nevét biztos az elűzöttek.

Mihozzánk is jöttek Bükszentkeresztről önként a golyószórósok, azaz hoztak két kecskét meg egy konyhaasztalt. Itt meg megkapták a kényszerrel kitelepített családok vagyonát, a téglaházat a bútorokal és mindennel amit itt kellett hagyni az elűzötteknek, a nyolc hold földet, az ekét, szekeret, a szerszámokat, a teheneket. És bizony a gazdagabbakat telepítették ki elsőnek és nem önkéntes alapon mint a szlovákokat ide. Először jött a fehér papír, amivel tudatták hogy kitelepítésre szántak listájára kerültek. Aztán jött pár teherautó és katonák fegyverrel. És menni kellet. mert háborús bűnös volt Beneš szerint a magyar csecsemő is, meg a nyolcvanéves béna vénasszony is. Ez mindennek mondható de nem lakosság cserének. (erre utaltam az előbbi válaszommal). És nézz utána a számoknak is. Honnan mennyit. Az első hullámban kiűzöttek csak 40 kg-s csomagot vihettek ingóságaikból. A másodikban állataikat is.

El tudod képzelni, hogy nagyapád háromszor volt amerikában, apád egyszer, hogy földet vehessenek, házat építsenek, legyen két tehenkéjök. És akkor jön egy prágai ügyvéd - államelnök és azt mondja, hogy márpedit te fasiszta vagy és azok a gyerekeid is és itt kel hagyni néhony generáció által keservesen előteremtett vagyonkádat, megélhetésedet, szüleid sírját, rokonaidat és menni az ismeretlenbe ahol kaptál egy viskót és egy üres kecskeistálót, földet nem, mert aki helyére tettek az nincstelen zsellér volt. vagy betettek egy ugyanígy kényszerrel kitelepített sváb házába, ahol még a fele család ott lakott és azok szemében csak egy piszok zsivány házfoglaló lettél.

Aki kisgyerkként élte meg, vagy már odaát született az nem tudja mit éltek átt a szülei. Az nem olyan volt mint most mikor kimész angliába pénzt keresni.