Miért nincs Magyarországon patriotizmus?

Nem, nem látod jól. Személy szerint sok olyan embert ismerek, aki büszke a magyarságára, tehetsége szerint igyekszik ápolni a hagyományokat, viszont koránt sem revizionista és semmi egyéb kapcsolata nincs a szélsőségesebb politikával, vagy egyáltalán nem is foglalkozik a politikával (inkább ez az utóbbi a jellemző).

Abban igazat adok neked, hogy a többség nem ilyen, de sokkal több általam leírt ember van, mint amennyit feltételeztél.

Te kevered a szezont a fazonnal.

A hazaszeretethez hozzátartozik egy kis idegenellenesség, mivel egy hazafias ember félti az országát az idegen behatásoktól, legyen szó kulturális, etnikai, gazdasági vagy bármely egyébről.Persze nem muszáj ezt erőszakosan kifejezni, lehet csendben is félteni az országot meg a kultúrát.

Mi neked a patriotizmus?

Most nem arra vagyok kíváncsi, hogy a patriotizmus az hazafiság meg ilyenek, hanem arra, hogy részletekben micsoda és számodra miben különbözik a nacionalizmustól.

Nem látod jól.

Büszke vagyok a vizilabdázóinkra, költőinkre, íróinkra, zeneszerzőinkre, feltalálóinkra. Csak a magyar ropi, kolbász, sonka, szalámi, keksz ízlik. Szeretem

magyar népdalokat, meséket. Imádom országunk szép tájait. Mégsem vagyok Jobbikos, mert nem ettől lesz valaki magyar. 90 %-uk esetében már nem az egészséges, hanem

a tulzásba vitt hazaimádatról, istenítésről van szó. Ugyancsak ennyi százalékuk utál a külföli magyarokon kívül mindenkit, aki az országhatáron túl él. Számomra

ez visszataszító magatartás forma. Egyébként nem utálom a külföldi magyarokat, mielőtt valamelyik értelmes egyed benyögi, ahogy szokták. Mint minden értelmes ember, viselkedés alapján ítélem meg az embereket, nem pedig származás alapján.

Jól látod. Ha nyíltan kimondod:

"Magyarnak születtem."

Azonnal lenáciznak.

Azért mert a komcsi érában komcsi internacionalizmussal próbálták helyettesíteni.

Kivették a tananyagból a magyar identitásra és a nemzeti büszkeségre nevelő részeket, szinte teljes egészében.Csak azt hagyták meg ami beleillett a komcsi felfogásukba is.

Nem volt szabad tudni és beszélni Trianonról és külhonba szakított nemzetrészeinkről.

Nem volt szabad nemzetben gondolkodni csak országban, államban.Ám hallagtólagosan szabad volt rettegni az állami karhatalomtól.

Generációkba azt sulykolták, hogy kis nép vagyunk kicsi ,katonai potenciállal és kicsi gzadasági lehetőségekkel örüljünk ,hogy ennyi is megmaradt még belőlünk és örüljünk ,hogy luk van a seggünkön.

Közben emberek millióit vették ki a természetes környeztükből és költöztették be panelokba egy abnormális életformába.

Ezáltal a hagyományos értékrendet magyar kultúrát és annak a kézbentartását a vidéki szokásiakkal ,felváltotta egy új szabatos káosz ahol szinte mindenki mindenkivel mint a legyek és ott már tök mindegy volt ki vagy és honnan kerültél elő ...

Az állami elkapatás arra nevelte az egyedeket, hogy az állammal szemben lehet igényeket elvárásokat támasztani és ha az ember ügyesen hajbókol és bólogat még sokra viheti.

De amit nem néznek jó szemmel odafentről a szovjetekbarátai azt ne gyakorold mert csúnyán megjárhatod.

A magyarkodást a nemzeti identitástudat megélését egyáltalán nem nézték jó szemmel.

A nemzeti jelleget , zenét táncot stb bemutatni szándékozóknak csak úgy volt szabad tálalani ezt ,hogy a móddal minnél jobban megutáltassák.

Emlékszem Röpülj pávákra amikor is nem a véletlen műve volt az ,hogy pont olyan borzasztó lett mint amilyen.Emlékszem táncház mozgalom elleni agitációkra amikor is együgyű maradisággal cimkézték a magyar népi kultúra életben tartásást.

Kádár tudta ,hogy nehéz fékezni az érzelmeket ,nehéz kézben tartani az indulatokat ha felszakadnak a sebek amiket Trianon igazságtalansága okozott a magyar lélekben és pont ezért tiltotta ,hogy a magyar identitást a kommunista testvéri internacionálé elé helyezzék a fontossági (érzelmi) sorrendben.

Csak közben amolyan mellékhatásként, világelsők lettünk alkoholizmusban és az öngyilkosságokban.