Magyarországon (a főváros eredeti félautonóm önkormányzatán kívül) hol lehetne a leginkább autonóm területet létrehozni?

A székely autonómiatörekvéseket figyelve joggal merül fel bennünk az a kérdés, hogy mi lenne, ha a jászok és kunok területi autonómiát kapnának Magyarországon belül? Kisebb, rosszabb, gyengébb, szegényebb ország lenne-e ettől Magyarország? Nem. És Románia kisebb, rosszabb, gyengébb, szegényebb ország lenne-e attól, ha Székelyföld autonóm tartománnyá válna? Nem. De sajnos ezt még nem értik. (Talán azért is, mert nem magyaráztuk el nekik rendesen…) Attól félnek, hogy országukat „kilyukasztják”, hogy országuk kevesebb lesz, hogy országuk szétszakad. Holott valójában arról van szó, hogy egy nemzetiség, népcsoport, amelynek kultúrája, történelme (és Székelyföld esetében nyelve is) eltér a környezetétől, nagyobb önrendelkezésre vágyik. És ebben Magyarország mutathatna példát.

Való igaz, hogy Magyarországon senki nem kért autonómiát. A jászoknak és kunoknak eszükbe sem jutott, hogy autonómiát követeljenek Budapesttől. Egész egyszerűen azért, mert asszimilálódtak, mert átvették nyelvünket és részben (a sajátjuk megőrzése mellett) kultúránkat is. Viszont ettől függetlenül szép lenne, ha mi ajánlanánk fel nekik az autonómiát mintegy a kultúrájuk elismeréseképpen. Ők pedig eldönthetnék, hogy szükségük van-e erre. Ezzel valamilyen szinten példát mutatnánk Romániának abban a kérdésben, hogy hogyan is kell bánni egy ország területén élő, kulturálisan többé vagy kevésbé különböző történelmi régiókkal. És aztán láthatnák, hogy az autonómia nem jelent szeparatizmust és, hogy az autonómia nem jelenti az anyaország kultúrájának megtagadását, csupán a helyi, regionális kultúra és történelem elismerését. És ha látják, hogy Magyarország sem „lyukadt” ki, nem szakadt ketté, nem lett anarchia, akkor kevésbé fognak tartani a székely autonómiatörekvésektől.