Miért érte meg lenyomni a jegybanki alapkamatot? Kinek volt ez jó?

Miért érte meg felnyomni a jegybanki alapkamatot Simor idején? Kinek volt ez jó?

Olcsó a hitel most azért jó. A betétesek meg fektessenek államkötvénybe, ha nem tetszik.. Egyébként meg már elegem van, hogy az egész ország a devizahitelesekhez kénytelen igazodni...

Nem érte meg, nem azért mert önmagában hülyeség, hanem a nemzetköz tendenciákhoz, és a hazai gazdasági viszonyokhoz, meg tulajdonképpen a kabinet saját elképzeléseihez sem passzol. Vagyis a devizahiteles ügy megoldása, hazai államkötvény eladások, megtakarítások ösztönzése, export/import egyensúly, munka erőpiaci szempontok meg hasonlók. Mindent amit egy kvázi államkapitalizmust játszó államnak figyelemebe kell vennie.

Ehhez hozzájön, hogy az Euró erősödik, ami miatt pláne az ellenkezőjére kéne fordulnia a dolognak. A lényeg a kormány a kikényszerített alacsony inflációs rátával, a kedvező nemzetközi helyzettel a munkaerő piaci manőverekkel és a gazdaságpiaci helyzet alapján, az lenne a logikus, ha erősítene a forinton, hogy a nem létező magyar takarításokon növeljen, hazai körben keresetten legyen az állampapír, visszaessen a munkanélküliség és nőjön valamelyest az alacsony infláció. Egy kedvezőbb arányú hitelcsomagot meg a lakosság segítségével meg könnyebben tud kiegyenlíteni, ha van felhalmozott magyar tőke és a fogyasztás is tartós és impozáns lendületet kap.

Egyszerű dolog és ha már úgyis államkapitalizmust játszik a kormány és az MNB is kézivezérelt, sokkal jobban járt volna a kormány. Azért buktak ekkorát, mert keresztülhúzták unorotodox módon az önmagában saját lépéseiket és a nemzetközi környezethez sem igazodtak. A reakciós gazdaságpolitikának ez a nagy hátulütője, hogy a két kármentés során okvetlenül keletkezik egy újabb kár.

A jegybanki alapkamat csökkenését lekövetik a piaci betét- és hitelkamatok is ("természetesen" a betéti kamatok a csökkenést azonnal, a növekedést kis késéssel, a hitelkamatok vice versa), ami elméletileg növeli a beruházási kedvet. Ezt majdnem így tanítják a közgázon makroökonómia alapokból - két fontos, ám gyakran lehagyott latin szó szerepel csak még mellette: ceteris paribus. Ez azt jelenti, hogy amennyiben minden más változatlan, akkor érvényes a kijelentés.

Csakhogy a beruházási kedv nem csupán a kamat függvénye, hanem a megtérülési várakozásoké is, amelyek kiszámíthatatlan gazdasági környezetben egyszerűen nincsenek. Ki tudod számolni, mennyibe fog kerülni a beruházás a hitel kamataival együtt, de nem tudod kiszámolni, hogy mennyi pénzt szedhetsz be belőle a megtérülési időszak éveiben, mert fogalmad sincs, mit talál ki holnap a kormány, és fogalmad sincs, mit töröl el a kormány intézkedéseiből egy esetleges kormányváltás után az új kormány (sanszos, hogy szinte mindent, de nem tudni, mit hoz a helyére).

Ugyanakkor az ortodox monetáris politikában alap, hogy ha alacsony az infláció, akkor kamatot kell csökkenteni, mert az inflációs cél teljesül (esetleg még túl is teljesül), onnan kezdve lehet növekedést serkenteni. Márpedig, ha megnézzük az inflációs adatokat, jelenleg még a rezsicsökkentést nem számítva is bőven teljesül a 3% +/- 0,5 százalékpontban meghatározott inflációs cél.