Mit gondoltok azokról az emberekről, akik így gondolkoznak, és ilyen kérdéseket tesznek fel? Nem gondoljátok hazaárulónak?

Ha sok más országokban is így gondolnák mint ez akkor már rég' eltűntek volna a p.csába.

Ha túlzottan erőltetik az sem jó, de amúgy nem értek egyet!

"~_Hedamort_~ nevű felhasználó válasza:

Én ezt a kérdést feljelentem. Aki egyetért velem az kövesse a példám."

Feljelented? :D Miért, mit követett el?

Minden gyerekbe az élete első 7 évében belenevelnek illembeli, társadalmi, identitásbeli, erkölcsi alapvetéseket.

Nos akiknél a kedves szülei ezt elmulasztják azoknál felmerülhetnek megkérdőlejezések és elbizonytalanodások.

Páran már leírták előttem azt ,hogy az ember társas lény.Boldogulni létezni emberi életet élni csakis közösségekben képes aZ évezredek alatt elsajátított tapasztalásai szerint.

Szűk közössége a családja akikre számíthat és akik számítanak őrá.Mivelhogy igényba vette a családja ,szülei által nyújtott szolgálatokat viszonzásképp neki is kötelességei vannak velük szembe.Ha pedig gyerekeket vállal és nevel ,elvárásai lehetnek majdan velük szemben.

Tágabb közössége az embernek a nemzete és ide méltatlan orszáhatárokat keverni .Mert a nemzet egy és osztahatatlan.

A nemzeti öntudat és az emberi öntudat alapja és éltető ereje ;a nemzeti kúltúra ismerete .Amihez emberi természetéből és fejlett érzésvilágából fakadóan ,emocionálisan is viszonyul ,a józan ész határain belül.

Az ,hogy valaki hova költözik és minek vallja magát hatodrangú dolog az életminősége szempontjából ahhoz képest milyennek ismeri és minek ismeri el őt a környezete.Mert a viselkedése és a szűkebb környezet determinálja a lehetőségeit attól függetlenül minek tartja joggal vagy minek képzeli magát.

Nos egy olyan humanoid lény aki ennyit sem tud és nincs tisztában a kötelességeivel ,bizonytalan az idnetitásában és "görénynek" jellemzi a saját édesanyját nincs min csodálkozni.Jelenleg.

De nem teljesen reménytelen .Minden pótolható.Az is lehet ,hogy értelen kiskamasz aki most kezd ismerkedni a világgal és így próbálgataja a meddig mehet el.

"Egy nemzet se szajkózza ennyire nemzetét."

Azért ha elmennél az amcsikhoz lehet meglepődnél.

Igaz ott zászlóval, jelképpel mutatkozni sem "náci".

http://www.youtube.com/watch?v=Abvtd24MSaw&list=PLkcrF_kBLLs..

Aki annyira bizonygatja a magyarságát, azzal úgy járnék, mint a tanítónénivel. 82-ben a gyereket rángatta az én hibám miatt, hogy nem ment április 4-én kisdobos ruhában. Most fél mellét betakarja a nagy kereszt. És vad magyar. :-)

http://www.youtube.com/watch?v=lR75z9hrMK0

Benedek Elek: Szülőföldem

Ennek a könyvnek édes-bús történetei vallomások a szülőföldről, az otthonról. Az írásokban papok, szegények, tehetősebb gazdák, öreg bányászok, szerelmes lányok és kis emberek, székelyek, jelennek meg, hirdetve a köznapi szeretet egyszerű, de mégis nagyszerű diadalát. De mégsem ők az igazi hősei ezeknek a novelláknak, hanem Benedek Elek legnagyobb titka: az ezerarcú szeretet. Ma is ez az egyetlen útlevelünk az élethez. Az író ebben a tizenhat novellában olyan tiszta jellemű emberekről mesél, akiknek az adott szó még szent. Ebben a világban a szeretet nagy parancsa alól semmi nem adhat felmentést, mert a látszatra vereséget szenvedő jó végül mindig győzedelmeskedik ezekben a sokszor bukolikus hangú, bibliás hangvételű történetekben. A mi eldurvult világunkban gyógyszernek tűnik ez a könyv, tanítómesternek a jóra, a szépre, az igazra, egy szóval: a szeretetre. Amikor sorról sorra végig ízlelgetjük igéit, úgy érezhetjük, hogy egy kicsit tisztábbak, egy kicsit emberibbek lettünk.

A hazaszeretet minden nemzet számára egy és ugyanazt jelenti, a szülőföldhöz való ragaszkodást. Ez főleg igaz a magyarságra, mert hazánk fennmaradását a történelem folyamán sokszor fiai áldozatkészségének köszönhette.

„Nem ereszthet gyökeret az, aki nem tudja, hogy hol él”

"Keresztény, mert akkor oda dörzsölődik, nagy magyar, mert most ez a sikk. Egy nemzet se szajkózza ennyire nemzetét."

Ebben nincs igazad.Van rálátásom a román médiára és beszélem a nyelvüket.

Valami százszor többet emelegit mennyire büszkék románságukra ,mint mi egyáltalán szóba hoznánk azt hogy magyarok vagyunk akár büszkén,közömbösen vagy szégyenkezve.Ez igaz a közbeszédre is.

Politikai műsoraikban az a szó,hogy Románia PERCENENKÉNT van ,hogy többször is elhangzik.Már már mantra jelleggel és egységes, egyszínű , egy akaratú kompakt valamiként képzelve országukat és annak lakosságát.

Ilyenkor szoktam megkérdezni tőllük, hogy ez spontán nálluk vagy valami hallucinogén anyag hatása miatt képzelegnek?Tanulatlanságból, informálatlanságból tévednek vagy szánt szándékkal hazudnak?

Csak miránk magyarokra jellemző,ez a túlzásba vitt komcsi-szoci-libcsi oktatás és nevelés.Aminek velejárója és jellege az ,hogy a nemzeti önérzetet évtizedekig ,mesterségesen háttérbe szorították ,kitakarták valami internacionalista maszlaggal.

Tremészetes reakció ,hogy sokkal nagyobb erővel buggyan fel a sokáig elfojtott nemzettudat és ilyenkor többnyire túlzásokba is esik.

A szubijektív,már már sovinuzmusba hajló, nacionalista Európában ha mi ennyre obijektívek és internacionalisták maradunk és nem állunk ki magunkért a csicskák csicskái leszünk.Átvágnak kihasználnak minket és még jókat is röhögnek rajtunk.

A magyar fogalma épp annyit tesz az életben, mint a kacsamáj fogalma a konyhán kívül.

Hogy értsd, tévútra vezet ha mindent abból a 19. századi képből akarsz megmagyarázni, ami már akkor is avitt volt. Mert az alapvető dolgokhoz való viszonyulást a normális iq-jú ember nem úgy dönt el, hogy magyar vagy nem magyar, hanem összefér-e a jóérzésemmel, és a világról alkotott képemmel vagy sem.

Konkrét kérdésedre válaszolva nem igazán hoz lázba a te magyarság képed, és a hazaárulózásod.

Egyszerűen ostobaság amit írsz.