Miért van az, hogy az emberek ilyen komolyan veszik a politikát? Tovább lent.

Gondolj vissza az elmúlt 20 évre. Ezt feloszthatod egy 12 és egy 8 éves periódusra. Hasonlítsd össze a kettőt. Emlékezz vissza (én 35 vagyok, pontosan emlékszem) arra, hogy 10 évvel ezelőtt vajon vérre mentek-e az emberek azért, mert a másik eltérő politikai állásponton volt? Nem. Legalábbis nem annyira, mint most. De beszélhetnék a 90-es évek derekáról is, amikor toronymagas volt az infláció, tetőzött a munkanélküliség, családok százezrei szembesültek az átalakulás problémáival, és gyakoriak voltak a demonstrációk. Akkoriban sem volt jellemző, hogy évtizedes barátságok, rokoni és párkapcsolatok kerültek mélypontra a politika miatt.

A vízválasztó emlékeim szerint 2002 tavasza volt. És, hogy miért, arra is pontosan megvan a válaszom, de ajánlom, mindenki gondolja át maga is tárgyilagosan.

Azért mert jobbhelyeken, ha valakik 20 év alatt annyit érnek el hogy az ország 80% elégedetlen, a média harsog a botrányoktól, és az egyén tudja hogy ő segítette hatalomra, akkor legalább megfontolja a másik oldalt. Ha a másik oldalnak is vannak hiányosságai, akkor a harmadikat.

Az meg végképp csuda, hogy az irányról ami felé haladtunk, bebizonyosodik hogy nem jó, és nem csak nálunk hanem úgy a világban, akkor nem szajkózza hogy márpedig, hanem elgondolkodik.

Mert annyira lenyomorítottak bennünket felébredt az emberekben a tudat hogy hiába dolgozik, ha odafent elQrják, mehet az utcára. És mert az embernek egy élete van 30-40 év aktivitással, amiből a lakosság 60-70% nak az életéből 20 szétb@sztak és félti a másik 20at. Mert szeretné ha lenne ellátása, (nyugdíj, orvos) és nem Qrnák el , néhány marék kölesért, a korrupt állatok.

"Miért van az, hogy valaki kijelenti hogy ő kék, de pirosak agyonfikázzák csak mert kék"

A politika azonban nem erről szól, hanem fontos dolgokról: pl. adókról, bérekről, nyugdíjakról, beruházásokról stb. Ezért van az, hogy az emberek komolyan veszik a politikát, szemben azzal, hogy ki kék és ki piros.

Csak a saját nézőpontomat írhatom le, hogy én miért haragszom a "másik oldalra".

Közel 30 éves vagyok, tehát vannak emlékeim az elmúlt 12 évről. Tudom, hogy éltem mondjuk 2000-ben, és hogy élek most. 10 éve volt otthonunk, fizettük a számláinkat, volt munkánk, és volt mit enni. Az utóbbi 8 évben gyakorlatilag az egész családom élete tönkrement. Hó végén rendszeres menü a vajas kenyér, munka nincs, és menjen fel bárki az expresszre, nincs ott más, csak olyan hirdetések tömkelege, akik állást keresnek.

Mára tönkrementünk. Pedig ugyanúgy dolgoznánk, mint eddig, mégis el kell döntenünk, hogy eszünk, vagy számlát fizetünk. Szép lassan feléltünk mindent, amiért eddig megdolgoztunk.

Én nem erre szavaztam. Mégis az én egzisztenciám ment tönkre. De ha egy fórumon vitába bocsájtkozom a "másik oldallal", azok legtöbbször annyira sem erőltetik meg magukat, hogy két kattintással utánanézzenek azoknak a tényeknek, amikről írok nekik. Gátlástalanul engem hazugoznak, fasisztáznak, populistáznak, csökkentagyúznak le, miközben egyszerűen átsiklanak tényeken, de szó nélkül bármit elhisznek, és szajkóznak, ami negatív színben állítja be az én pártom vezetőjét.

Miattuk, az ő választásuk, az ő rossz döntésük miatt vagyok most én nehéz helyzetben. De még ők személyeskednek velem, és még csak véletlenül sem hajlandóak belenézni a tükörbe, és beismerni, ha valamiben tévedtek. Úgy gyűlölik a pártomat, mintha az tette volna tönkre az ő életüket, és nem fordítva...

"A magam részéről nem horgonyoznék le egyik mellett sem. ... Tessék Orwell-t olvasni"

Orwell nagyon is elkötelezett, politizáló ember volt, csak szólok.