Lehet ennél még lejjebb csúszni?

"A gép, ami működteti a műszívet, 30 millió forintba kerül, ezt adományként kapta a kórház. A pumpa, azaz maga a műszív, darabonként 18 millió forintba kerül"

Ez 48 millió forint, ami kb. annyi pénz, amennyit egy átlagos ember az élete során termel, ha levonjuk azt, amit visszakap belőle (pl. nyugdíj, állami szolgáltatások). 48 millió óriási összeg.

Tudni kell valamit a modern orvostudományról: a mai orvostudomány bizonyos értelemben túl fejlett. A legmodernebb kezelések annyira drágák, hogy az egész világon nincs annyi pénz, hogy mondjuk csak az európaiak mindig a legmodernebb gyógykezelést kapják, ha betegek.

Ezért egyetlen ország sincs, mert ez nem is lehetséges, ahol mindig mindenki megkapja a létező legmodernebb kezeléseket. 70-80 éve ez még elvileg lehetséges lett volna, de azóta olyan ütemben fejlődött az orvostudomány, hogy a 60-as, 70-es évektől teljesen szétvált egymástól az, hogy mi az orvosszakmailag lehetséges és mi a gazdaságilag lehetséges.

A világ minden táján szelektál és sorol az orvostudomány. Ami persze nyilván nagyon riasztó és visszatetsző, hogy az orvosok folyamatosan döntéseket hoznak életek fontosságáról vagy nem-fontos voltáról, hiszen a konkrét beteg és családja számára mindig a saját élet a legfontosabb, és nincs olyan, hogy az élet nem fontos. De ez nem egy olyan kérdés, ahol a jó szándék mindent megold, mert egyszerűen nem létezik annyi pénz, hogy mindig mindenki kaphasson pl. műszívet.

És persze lehet képzelődni, hogy "bezzegnyugaton" ez nyilván másképp van, de elárulom, hogy bezzegnyugaton sincs másképp. Bezzegangliában hónapos-éves várólisták vannak szinte minden műtétre, olyanokra is, amit itt azonnal elvégeznek (mondjuk különösen a "reformok" óta már itt is elkezdődött a nagybani várólistázás). Bezzegamerikában pedig sokkal triviálisabb dolgokat sem finanszíroz az állam, nemhogy műszíveket. Bezzegamerikában a fejfájós beteget nem küldik CT-re, a rosszullétekkel küszködő, szívfájós beteget nem küldik EKG-re, hanem primitív háziorvosi módszerekkel vizsgálják, amíg csak lehet, aztán ha a drágább vizsgálati módszerek elkerülhetetlenek, akkor ügyvédek hada erőlködik azon, hogy kibúvókat keressen a magánbiztosító nevében a vizsgálat finanszírozása alól. Magyarországon is megvan ugyanez, itt a háziorvosnak ún. "kapuőr" funkciója van, vagyis az, hogy a beteg eljut-e a szakrendelésre, az a háziorvos ítéletétől függ arról, hogy komolyan veszi-e a beteg panaszait. Ha a háziorvos azt mondja, hogy a beteg szimulál, akkor szimulál és kész. (Különösen így volt ez a szocializmus idején). Ez sem gonoszság vagy magyar sajátosság, hanem ilyen a modern egészségügy.