Általános választójoggal csak az rendelkezhet, aki általános iskolai végzettséggel rendelkezik! Támogatod?

Támogatnám. A mai kort a demokráciába és a virtuális egyenlőségbe vetett fanatikus és vak hit jellemzi. Bizonyítsa már be nekem valaki hogy a demokráciánál nincs jobb rendszer! Bizonyítsa be nekem valaki hogy minden ember egyenlő! Nem egyenlőek csak mi elhisszük hogy azok.

Ez egy intézményesített "kor-vallás"

Akik a középkorban kicsit szkeptikusan mertek hozzáálni a földközpontú világképhez, vagy az akkori erőltetett "divat-hit", a kereszténység tanaihoz, megbélyegezték vagy akár máglyára is küldték. Lásd csak azokat akik ma nem hódolnak be a mai kor divatjának, mit kapnak. ...

Az emberi jogok némelyikének néha csorbulnia kell a társadalom fenntartása/fenntarthatósága érdekében.

ez a fajta szelektálás marhaság

ismerek diplomásokat akik szó szerint életképtelenek olyan buták

bizony van olyan is hogy 4 általánossal értelmesebbek az emberek mint egy rakat diplomával

ha már szelektálni akarsz töltess ki a szavazóval egy IQ tesztet

Kezdjük az alapoktól:

Leülünk társasjátékozni. Én elkezdek kézenállni, egy másik játékos elénekli a volapük himnuszt, egy harmadik rágcsálja az ujjait. Ennek így nem sok értelme van.

Meg kell állapodni, mi legyen a játék célja, és azt is, milyen szabályokon keresztül lehet elérni ezt a célt.

Tegyük fel, hogy még az első fázisban, amikor vitázunk a célról, azt mondom, hogy legyen a cél az, hogy el kell juttatni egy bábut a célba. A többiek nem igazán értenek egyet, közlik velem, hogy így ők nem szeretnének játszani. Én erre bezárom az ajtót, lenyelem a kulcsot, és azt mondom, hogy akkoris az lesz, amit én mondok.

Ekkor felszólal köztünk a legképzettebb ember, hogy "mivel én MTA tag vagyok, ezért okosabb vagyok, tehát elhihetitek nekem, azt mondom, hogy legyen az a játék célja, hogy kiüssük a másik bábuit". Az a baj viszont, hogy rajta kívül ilyet senki nem szeretne játszani.

Ekkor megszólal egy harmadik ember "Én hoztam az összes csipszet meg kólát, én járulok hozzá leginkább a közös szükségletekhez, ezért úgy igazságos, ha én döntöm el, mit játszunk. Legyen tehát szembekötősdi." Senki nem szeretne szembekötősdit játszani.

Ekkor megszólal a következő érdekelt: "nekem a fiam is játszik, így az lenne fair, ha én dönthetném el, hogy márpedig fogócskázunk". Ezt se szeretne senki, már éppen indulnánk haza, amikor valakiben felötlik a mentő ötlet.

"Mi lenne, ha szavaznánk arról, mi legyen a játék célja, és a szabályokról is, és akkor az lenne, ami a legtöbbünknek megfelel?" Szavazunk, és kiderül, hogy kártyázni rajtam kívül mindenki szeretne. Én meg elfogadom a döntést, mert nem erőltethetem rá az akaratom a többiekre, és velem együtt már pont meg is van a játékhoz szükséges létszám, és elég nagy gyökér lennék, ha ezek után közlöm, hogy én akkor nem játszom.