A magyarság szó, fogalom használata tényleg kirekesztő?

Ez az egész egy nonszensz. Az egész érvelés arra van alapozva, hogy az evidencia az kirekesztés, és mivel a kirekesztés rossz, ezért az a helyes, ha elrugaszkodunk az evidenciáktól, és őrültségeket beszélünk helyette.

Az egyén etnikuma nem olyas valami, amit önmaga önkényesen meghatároz, hanem olyas valami, amibe beleszületik. Az etnikai közösség, amelynek az egyén a tagja, mindig is leszármazási közösség volt, és a kulturális elemek mindig másodlagosak voltak.

A másik evidencia, hogy a belső béke záloga az, ha az etnikum fogalma lefedi a nemzet fogalmát. Ellenkező esetben etnikai konfliktusokkal, széthúzással, felforgácsolódással, csökkent bizalmi indexszel találjuk szembe magunkat.

Mindennek demonstrálására jó példa a zsidóság, amelynek nem kellett sem vallásilag, sem nyelvében, sem kultúrájában, sem földrajzilag homogénnek maradnia. A gondosan nyilvántartott közös leszármazás azonban olyan etnikai kohézióval ruházta fel őket, ami felülírt minden mimikriként magukra öltött kultúrát, megtanult nyelvet, és állampolgárságot. Náluk az etnikai szolidaritás mindennél előbbre való.

Kíváncsi lennék, hogy a kutató asszony melyik etnikum tagjaként, milyen családi genealógiai háttérrel osztja az észt magyarságból, és magyar etnikai közösségtudatból.