Miért mondja sok ember, hogy miért mennek a fiatalok külföldre? Miért vannak felháborodva?
Nekem lesz egy nagyon értékes diplomám és külföldre szeretnék menni, mert ott van olyan cég, ahol szívesen dolgoznék.
Mondják hogy el vagyunk kényeztetve és ők a gyárban szalag mellett 12 órát dolgoznak.
Én vettem a fáradságot és tanulok, el szeretnék érni valamit, aki nem tanult az meg magára vessen.
Na hogy is van ez?
Sokan mondták itt gyik-en is hogy ezen kívül miért szeretnénk elmenni?
Sorolom:
1. Rossz munkalehetőségek (A magyar cégek nem arra játszanak hogy minél jobb körülmények között dolgozz és jobban teljesítesz. Nem ők inkább minden nap elmondják hogy ha nem dolgozol 150%-al másnap nincs munkád.)
2. Alacsony fizetés
3. Nincs előrelépési lehetőség
4. A magyar kormányzás
5. Cigányok
6. A rossz közhangulat (mindég mindenkitől csak azt hallom, minden milyen rossz)
És még sorolhatnám
Nem nagyképű vagyok, hanem van életcélom. Nem az az álmom hogy szalagmunkás legyek.
Emellett most is dolgozom különböző diákmunkákat.
Nem vagyunk gazdagok, de jómódúak, ha szeretném lehetne
I phone-om vagy táblagépem, vehetnék egy halom márkás dolgot, de nem teszem mert felesleges. Tisztában vagyok a pénz értékével is. Rám pont nem lehet azt mondani hogy nagyképű.
#10
Az a magas életszínvonal azért hagy némi kívánnivalót maga után. A fizetések azért nincsenek az egekben, az ingatlan (akár bérled, akár vennéd, drága, a kaja szintén. Bár a déli sziget jobban hasonlít Európára, azért ár/érték arányban Ausztrália sokkal jobb. Szerintem a legrosszabb választás Új-Zéland, ha már menni akar az ember.
Lehet hogy a nagyképű nem jó szó csak fiatal vagy és túlzoan optimista. Az hogy tanulsz terveid vanak jó dolog,
de a googol beli menő munka csak egy álomkép nem terv.
Ausztrália és a programozás nem álom. Az a tervem.
A google az csak egy cél, amit kitűztem magamnak.
A terv és a cél között nagy a különbség, de remélem sikerül.
Megértem, hogy kívánkozol külföldre, de ezt a hülye dumát, hogy ,,azért szegények, mert lusták voltak tanulni,, , légy szíves elfelejteni. Nekem is több osztálytársam ezen a gondolkodáson van, hogy akinek nincs diplomája, az nem ember. A világ is ezt diktálja (lassan a bolti pénztárosnak is diplomára van szüksége, az más kérdés, hogy milyen ,,értékűt,, sajátít el), de ez csak elidegeníti az ember az embertől. Nem fogják fel, hogy a Kádár-korszakban a hitelből feltartott jólétben egy szakmunkás kézbesítéssel is bárki boldog lehetett, nem kellett napról napra élnie (édesapám asztalos és vendéglátói szakkézbesítéssel rendelkezik, a keresetéből eljutott Thaiföldre, Szingapúrba és még sok más helyre...
A hozzá hasonló, idősebb korosztályba tartozók jutottak nagyon nehéz helyzetbe a mostani világrendszerben, és meg kellene érteni, hogy nekik ilyen lapok lettek leosztva, ők eszerint éltek/élnek, attól függetlenül nem alacsonyabbak szellemileg (hozott már zavarba középiskolai földrajztanárt egyszerű kérdésekkel).
Bocs, de ez kibuggyant belőlem. Ne érts félre, nem vagyok se vadliberális, se kommunista, én is diplomáért tanulok, egyszerűen zavar, hogy miért kell szakadékot létrehozni a más-más foglalkoztatásban dolgozók között... Ha a nemzetet is több ponton külön választják (politikai oldal, vallás, foglalkoztatás), persze, hogy nem lesz fellépés ellenük...
Nem azt írtam hogy a diploma nélküliek senkik, egyén függő az egész. Van több szakközepes haverom, akik értelmesebbek mint a gimis osztálytársaim, és többre is fogják vinni. Asztalos, villanyszerelő, stb. A jó szakemberekből sincs sok és jól meg is fizetik őket, főleg külföldön.
Én azt írtam, hogy a diploma nem minden, aki csak úgy tanul az egyetemen, hogy jaj zh gyorsan megtanulja, az nem biztos hogy kap állást. Aki egyetem mellett külön képzi magát, elmegy tanfolyamokra, szakirodalmat olvassa, olyan dolgot tanul, amit az egyetemen nem is oktatnak, annak biztos lesz állása, és egy google se kizárt.
A mentalitás a lényeg, arra gondoltam, hogy aki beleszarik az nem viszi semmire.
Ott van apukád, asztalos. Gondolom kiváló a szakmájában, hisz hogy jutott el olyan sok országba. Na ez egy jó példa hogy nem a szakma vagy a diploma számít hanem a mentalitás.
Mindenki szövegel itt, de nem mondjátok ki a nagy dolgot, az igazat:
Pénz az Isten.
Norvégiában dolgozom két éve, informatikus vagyok, ~8 év tapasztalatom van. Nem sok, ha őszinték akarunk lenni.
Backend és frontend fejlesztés, (Java/C#/PHP/MySQL/Unix admin)
Ezzel, amim nekem van, otthon is könnyedén el tudnék helyezkedni, csak az a probléma, hogy otthon én kapnék kb 280~600-at, amiből mondjuk a fele megmarad, fele elmegy a családra.
Külföldön meg nem mondom meg, hogy mennyit kapok de sokszorosa marad meg.
Álszentkedjek és mondjam azt, hogy "Jajj a pénz nem számít, nekem csak az elvek, a magyarság meg a Nemzeti Önsajnáltatás kell a Nemzeti Sikergyűlölettel karöltve, mert komfortkeresztényként így kényelmes.", vagy maradjunk meg a realitás talaján?
5: "mire kifizet mindent,ott tart,hogy semmit nem tud félretenni,sőt sokadikán még éhes is marad.És csak egy lenézett bevándorló. "
Ez nem így van, akik rendes szakmai tapasztalattal mentek ki, azok meg tudnak élni a fizetésükből.
Az sem igaz, hogy lenézett bevándorló máshol az ember: most őszintén, otthon meg voltunk becsülve? Kedves volt az eladó, a pénztáros, a munkaadó? Hát peeeersze!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!