A nácizmus leverése után az összes volt tengelyhatalmi országban (a nyugatra kerültekben is) örökre betiltották a nácizmus iránti nosztalgiát? A kommunizmus leverése után miért engedik nálunk és a többi ex-szoci országban ezt?

Ki mondta, hogy tilos?

Az én német nagyszüleim is szerettek róla nosztalgiázni, illetve már csak az egyik él.

Gyerekkoromban nagyon sokat mesélt a Führerről meg a nagy Reichről.

Ma is szokott róla beszélni.

Persze, ez a nosztalgia inkább csak családi körben , illetve szűkebb baráti körben van jelen.

Azt, hogy mit gondoljon az ember azt nem lehet betiltani, illetve még nincs , egyenlőre orwelli gondolatrendőrség :)

Két dolog miatt.

1. A mostani rendszer utainak és felmeneőiknek nem a bolsevizmus, hanem a jobboldali politikai mozgalmak voltak az ellenségei. Ezért a kettős mérce. Nagyjából, bár persze nem teljes körűen, most is ez a helyzet.

2. Nem volt rendszerváltás, csak módszerváltás. Az államszocializmus vezetői tőkére cserélték a szoci időben fegyverrel megszerzett befolyásukat, és az államosított nemzeti vagyont. Így lett minden bolsevikból kapitalista. Ezek aztán a kontraszelekció és az etnikai kohézió miatt generációról generációra reprodukálódnak. Elvhűség csak annyi szorult beléjük, hogy mindenkor a nemzet(ek) elkötelezett belső ellenségei maradtak.

Amikor a nácizmus társadalmi nyomati számolták fel, nem volt demokrácia. Amikor a szocializmust váltottuk le, akkor igen, amibe nem fér bele ez a gondolatfelszámolgatás annyira.

Ma már nincs kettős mérce, csakúgy nosztalgiázni mindkettő esetben szabad, egyedül a népirtásokat tilos nagyon sok ember előtt tagadni (kevés előtt még oké..)