Ti egyetértetek a Puzsér-gondolattal '56-ról, magyar közállapotokról?

"Ötvenhatot méltó módon csak a Kádár-rendszerben lehetett ünnepelni. Amikor eljött október huszonharmadika, a politikusok levették a kutyáikról a láncot, behúzódtak a villáikba, kulcsra zárták az ajtót és bereteszelték az ablakot, aztán elkezdték várni, hogy végre másnap legyen.

A rendszerváltás óta a politikusok ezen a napon kint parádéznak a köztereken. Ünnepelnek, emlékeznek és úgy tesznek, mintha a nemzet nyolcvankilencben visszanyerte volna a szuverenitását. Csakhogy nem nyertünk vissza semmit. Kaptunk viszont a nyakunkba párszáz politikust meg cégvezetőt, akik aztán mindenre rátették a kezüket. A jogra, a rendőrségre, a bankokra, a médiára, a földre, a vízre, arra, ami mozdítható és ami le van betonozva, továbbá mindarra, amiből akár egyetlen forintot ki tudnak nyerni. Minden az övék. Birtokolnak minket is.

Ötvenhatban az emberek szabadságot akartak. Aki még gondolkodik, ma sem akar mást. Csakhogy vagy az emberek szabadok, vagy a politikusok. A devizahitelekbe belenyomorodni nem szabadság. A híd alatt megrohadni nem szabadság. Külföldre menekülni nem szabadság. A politikus hazudik és veszteget, lopott kincsekből hord össze halmot, azon kukorékol. Magyart a magyar ellen uszít, rezsit csökkent, megígéri a csodát. Eközben pedig az emberi teljesítőképesség határait ostromló intenzitással tömi a zsebeit, mintha a lopás olimpiai versenyszám lenne, Magyarország pedig a csapatverseny legfőbb esélyese Rióban.

Ma a szabadság nem azt jelenti, hogy négy évente megkérdezik, vajon melyik maffiapártra szavazunk. Ma a szabadság népszavazásokat, önkormányzatiságot, közbiztonságot, eutanáziát, az adórabszolgaság megszüntetését, a lakhatáshoz való jogot, valódi szakszervezeteket és még számos olyan közös tennivalót jelent, ami lehetőséget kínál arra, hogy kivegyük a hatalmat meg a pénzt a politikusok kezéből, és átadjuk azt a kisközösségnek, a családnak vagy az egyénnek."