Az egy dolog, hogy szinte midnen tönkrement, amihez a Fidesz hozzányúlt, de hogy lehetn olyan sok ember olyan eszetlen, hogy a szocikat visszakívánja?

Lehet, hogy olyan sok ember nem eszetlen, hanem gondolkodik.

1. Ha nem választok, azt jelenti, a fejem felett döntenek mások, én pedig beletörődöm ebbe. Ez elfogadhatatlan, tehát választok.

2. Választani csak indulók között lehet.

3. Megpróbálom kitalálni (jól rosszul) mi lehet jó az országnak, benne nekem is.

4. Ezen elv segítségével sorba rakom az indulókat (első valósítja meg leginkább, amit jónak tartok).

5. Megállapítom, hogy az első is messze van attól,amit szeretnék. Kényszerhelyzetbe kerültem, mert választani akarok, de nincs kit.

6. Módosítom a sorrendemet úgy, hogy a rendelkezésre álló információk alapján biztosan esélyteleneket kiejtem (vagy ezt nem teszem mondván, hátha más is így gondolja).

7. Esetleg nem szívesen teszem, de be kell látnom, az első helyezett fogja leginkább az elképzeléseimet megvalósítani, rá fogok szavazni.

A fenti sorrend persze egy váza a gondolatmenetnek, és sok mástól is függ, például az ismereteimtől, a saját céljaimtól, hogy mennyire hiszek a jelöltnek, vagy hogy mit tekintek valódi információnak. Alapvetően tehát a beállítottságomtól függ.

És még egy gondolat. Egy párt soha nem megmerevedett kövület. Változnak a körülmények, ezért a párt hozzáállása is, változnak a vezetői, azok nézetei, és még sok más ezt is bele kell kalkulálni valahogy.

Még valami. Mi az eszetlenebb? tanulmányi eredménytől függő tandíjat bevezetni, vagy a nagyobb hányadnak teljes, vagy részleges térítés fizetni a körülményeitől, tanulásától függetlenül.

És minden bekövetkezett intézkedésre feltehetők hasonló kérdések. Aki ezen mélyebben elgondolkodik, rájöhet, hogy ez nem a fideszről, vagy az mszp-ről, netán másokról szól. Hanem önmagunkról. Arról döntünk, nem pártról.