Miért költ Magyarország ennyi pénzt segélyekre és szociális kiadásokra? Nem lenne jobb ezt a pénzt inkább az államosság csökkentésére fordítani?

"Úgy állítják be mintha az 1-1,5 millió munkanélküli munkakerülő lenne."

Igen, ez ismerős szöveg. Hallgattam eleget apámtól is, amikor nem találtam munkát és még velük éltem.

"Meee te nemakasz dógozni, bezzegén dógozok, te megnemakarsz dógozni ittélősköcc rajtunk, mer nemdógozóó, másbezzeg dógozik, mer te nemdógozóóó!!!"

Bezzeg az idióta arra nem gondolt, hogy talán nem kellett volna egy isten háta mögötti 200 fős kis faluba költöznünk mindentől távol, hanem mondjuk egy városba és akkor talán lenne melóm, de nem számít, már otthagytam őket és nem látom, csak háromhavonta 1-szer.

Az ilyen "munkakerülőzős" emberek is kb. olyasmik lehetnek, mint apám. Sajnos elég sokan vannak az országban...

#10

Mert az sokkal jobb lesz amikor pár év múlva egy napot nem fizetnek nekik. Sőt még kórházban sem szülhetnek mert nem lesz kórház. Fenntarthatatlan ez a rendszer. Azon kell spórolni amin lehet. az hogy az anyukák 3 évet otthon lehetnek pont egy ilyen dolog. Így is sokan feketéznek a munkahelyükön közben. Szal nem látom a probléma miben létét.

[link]

Tessék, itt a pénz.

"Javíts ki ha tévedek de pár éve a csürhe népek 300 forintért randalíroztak meg gyújtogattak. Akkor mi lenne ha megvonnád a segílyt meg a szociális támogatásokat?"

Helyreállna a rend.

'Kérdező és helyeslők! Hány évesek vagytok? Mennyit dolgozatok eddig?'

40/25

De hagyjuk a személyeskedést, én sem kérdem hányas zoknit hordasz és milyen büdös. A kérdésnek semmi köze mások személyes adataihoz.

Azzal nem számol senki, hogy a biztosítás intézményét sok ezer évvel ezelőtt pontosan a váratlan helyzetekre találták ki. Az állam kivonulása esetén az említett dolgokból az emberek egészségbiztosítást köthetnének, de akár álláselvesztési biztosítást, a szülés költségeit fedező biztosítást, bármilyet.

A gondoskodás nem állami intézménye pedig az alapítvány lenne. Vagyis az a non-profit szervezet, ami az adakozni szándékozóktól elfogad pénzt, majd azt a rászorulók közt újraosztja.

Ezeket mind meg lehetne oldani.

Az államadósság pedig nem egy olyan dolog, amit feltétlenül le kell vinni nullára. Igazából a konkrét, számszerű értéke annyira nem is fontos. Ami számít, hogy a bruttó nemzeti össztermékünk, a GDP hány százaléka az államadósság. Amíg ez egy kezelhető szám, addig nincsen gond.

Csak az arány számít. Meseország helyzete, melynek adóssága 5 aranytallér, GDP-je pedig 3 aranytallér sokkalta rosszabb, mint Törpeország helyzete, melynek adóssága 50000 aranytallér, GDP-je viszont 30000000 tallér.

Tehát vagy csak a kezelhető szintre kell az adósságot csökkenteni (ami nem 0), vagy a GDP-t kell növelni, vagyis "kinőni" az adósságot. A második megoldás sokkal jobb lenne, de valahogy ma nem erre törekszünk.

és mennyi az ennyi?

amúgy az utóbbi években ezeket jelentősen csökkentették: csökkentették a munkanélküli segélyt, és még közmunkához is kötötték(jó-jó nem boldogok, mert nem munka, de akkor is)

az iskolakerülő gyerek szüleitől megvonták a gyereknevelési támogatás(most nem tudom, hogy hogy is hívják pontosan), igaz ez nem nagy összeg, de legalább jelentősen csökkent a lógások száma, és ez a jövőben megtérül)

persze franciaországban tényleg 3-6 hónap után visszamennek az anyukák dolgozni, de meg is keresnek annyit, hogy tudjanak babysittert fogadni, és ezért több állami támogatást is kapnak amúgy

de ha ezt meg is lépnénk, és nem lenne éhséglázadás, akkor is több évtizedbe kerülne, hogy kifizessük ezt a csomó pénzt