Tervgazdaság, piacgazdaság előnyei, hátrányai?

Tervgazdálkodást csak felülről vezérelten lehet csinálni.

Piacgazdaság meg a keresleten alapul.

A Tg stratégiailag sokkal hatékonyabb, de nem veszi figyelembe a piaci igényeket ezért gazdaságtalan is lehet.

A piacgazdaságban sokkal nehezebb a piacok elvárásai szerint hangolni a nemzetgazdasági irányokat.

Ma annak a tanúi vagyunk hogy a vegyes rendszerek fejlődnek a legjobban, "Kína" akik a piacgazdasági folyamatok allokálását és annak az infrastruktúráját a tervgazdálkodással segítik. Persze ehez minimum autoriter politikai működés szükséges.

Tervgazdaság:

termelő gazdaság ami a felülről jövő tervezésen alapul és a bérektől az árakig mindenbe be tud avatkozni így roppant gazdaságosan tud termelni. Azonban kreativitásban a piacgazdaság nélkül nem ér semmit! Lásd Kína aki technikájának 99%-át összelopdossa és saját terméke, innovációja nincsen hisz az emberek csak "beszélő szerszámok"...

Piacgazdaság:

hatékonyságban és inovációban leveri a tervgazdaságot de "olcsóságban" nem. Itt sokkal nagyobb jelentősége van a tudásnak, kreativitásnak akár önmagában is!!

Talán a kettőt jól példázza egy valóságból vett tény:

a tervgazdaság le tudott gyártani több százezer darab 20 literes fazekat minden más fazéktipus nélkül és hozzá ugyan anni gáztűzhelyt mert a gyártást arra lehetett hatékonyan ráállítani és így olcsón termelt...

Míg nyugaton a 3 literestől az 50 literesig mindenből bőven eleget gyártottak majd kitalálták a gőzölős, teflonos, több szintes stb fazekakat és mellé a gázfőzőtől a kerámialaposig és a kondenzációs főzőlapig mindent...

Nem véletlen hogy ha egy németeknél gyártott és német TECHNOLÓGIÁVAL legyártott autót veszel vagy egy tökéletesen ugyan úgy kinéző kínai utánzatot, kínai technológiával akkor utóbbi a törésteszteken mint a porcelán hullik darabokra...

Ha kőkereket akarsz gyártani akkor tervgazdaság...

Ha a kőkeréktől el akarsz jutni az atombombáig akkor piacgazdaság!!

Számomra nem világos, ezek miért egymást kizáróak. Persze ha az eddigi tényleges gyakorlatot nézzük, a kizárólagosságra sok példa van, de eredményes piacgazdaság tervgazdaság nélkül nem létezik.

A definíciók egy egy megvalósult rossz gyakorlat tulajdonságai.

A gazdaságban (akár terv- akár piac-) nincs demokrácia, az mindig diktatúra abban az értelemben, hogy szakmai, haszonszerzési, vagy más megfontolások meghatározzák a célt, a módszert, és aztán nincs szavazás, csak végrehajtás. A demokrácia a politika tulajdonsága (lehet).

A tervgazdaság annyit tesz, hogy meghatározom a fő stratégiai célokat, felmérem a piac igényeit, a tényleges lehetőségeket (a sajátomét, és a környezetét), és aszerint tervezem meg, miket, mennyit és hogyan fogok gyártani, milyen infrastruktúrát teremtek meg hozzá. Aztán kőkeményen végrehajtatom. Ha igazán jól akarom csinálni, folytonos visszacsatolást alkalmazok, azaz szükség esetén változtatok, ahol kell.

A piacgazdaság azt jelenti, nem egy szűk csoport önkényesen (elsősorban a saját hatalma érdekében) határoz meg stratégiai célokat és kivitelezési módokat, hanem azok a természet (gazdaság, összemberi igények, a tudomány, technológia állása, és még néhány dolog) határozza meg.

1990-től a nyugati piacgazdaság legfőbb stratégiai céljai (profit növelése) érdekében elsőnek egy klasszikus módszert alkalmazott. A konkurencia tönkretételét. Ennek érekében erősen szorgalmazta a demokrácia, azon belül a privatizáció gyors megvalósítását. Pénze csak neki volt, felvásárolta a volt szocialista országok lényeges vállalatait (nálunk például gyógyszerágazat, Tungsram, állatfeldolgozás, cukor, egyes közszolgáltatások, főleg kommunikáció ...) és vagy leszerelte, vagy saját céljai megvalósítására fogta őket. A túlzások ellensúlyozására alkalmazza végső soron az EU a "felzárkózási" támogatásokat. Sokkal rosszabb hatékonysággal, mintha az eredeti termelésünk és infrastruktúránk korszerűsítése történt volna. Pedig mindenki tudta, hogy az elmaradt országok éppen emiatt csak rossz hatásfokú vezetőket tudnak kitermelni magukból, ami az ilyen felzárkóztató pénzek felhasználásának rossz hatásfokát eredményezi. Röviden, az olló tovább nyílik. Csak a nagyon nyitott olló már mindenkinek terhes, de egyre nehezebb összébb zárni. Talán előbb kellett volna gondolkodni, de hát senki, a piacgazdaság legfőbb irányítói sem képesek átlépni saját árnyékukat.

"A tervgazdaság annyit tesz, hogy meghatározom a fő stratégiai célokat, felmérem a piac igényeit, a tényleges lehetőségeket (a sajátomét, és a környezetét), és aszerint tervezem meg, miket, mennyit és hogyan fogok gyártani, milyen infrastruktúrát teremtek meg hozzá. Aztán kőkeményen végrehajtatom. Ha igazán jól akarom csinálni, folytonos visszacsatolást alkalmazok, azaz szükség esetén változtatok, ahol kell.

Na ez nem igaz!

A tervgazdálkodás nem a keresletet veszi alapul, hanem ő motiválja a keresletet a kínálattal.

Ha a piac érdekeit szemelőt tartó állam tevékenységéről beszélünk azt állami allokációnak nevezzük.

Az az nem szól bele az állam a szabadpiaci részvételbe, hanem segíti egy egy szegmens szabadpiaci kiteljesedését.

"mi ebben nagyon gyengék vagyunk a hatalmas korrupció miatt"

5-ös nagyon jól írja. 3-as nagyon nincs tisztában a fogalmakkal.

4-es ajánlata meg ajánlott 3-asnak... :)

"Számomra nem világos, ezek miért egymást kizáróak."

Nem feltétlenül zárják ki egymást. Példának okáért az USA-ban is alkalmazzák az itthon annyira szidott "ötéves terveket". Vállalkozást meg egyszerűen nem lehet úgy indítani, hogy nem tudod x időn belül hová akarsz eljutni.

A módszereket már váltogathatod a körülmények függvényében, de a kitűzött céljaidat nem érdemes.