A magyarok miért nem álltak Napóleon oldaláraf? Miért nem fordultak szembe a Habsburgokal?

Magyarország nem volt megszállt ország (ha engedünk Napóleonnak, akkor kerültünk volna rövid úton francia megszállás alá), hanem egyike volt azon királyságoknak, melynek koronáját a 19. század elején I. Ferenc viselte.

A Habsburgok 1526-ban II. Lajos halálát követően mind a Mátyás által hozott, királyválasztást szabályozó törvények, mind a Habsburg-Jagelló megállapodások, mind a trónöröklés hagyományos rendje szerint törvényesen örökölték meg a magyar trónt.

Tudom, hogy most már lassan 70 éve az szerepel a történelemkönyvekben, hogy a Habsburgok így meg úgy nyomták el a magyarokat, de ettől még tény marad, hogy a Habsburg dinasztia 382 éves országlása alatt a magyarság többsége sosem akart szembe fordulni a királyával. Tökéletes példa erre ez a Napóleon-féle eset is, amikor a rendek még csak válaszra sem méltatták a francia császár ajánlatát.

Vagy vegyük a másik nagy vesszőparipámat, Rákóczit (aki egyébként igen komoly külső támogatást kapott, hiszen a spanyol örökösödési háborúban a franciák elég rendesen lekötötték a Habsburg haderőt Európa másik oldalán és akkor még nem is beszéltünk az XIV. Lajos anyagi támogatásáról). Itt ugye az van benne a köztudatban, hogy a magyar kurucok harcoltak az osztrák labancok ellen. Pedig a labanc elnevezés nem a németeket jelöli, hanem a királyhű magyarokat.

1848-ban egy elhanyagolható kisebbség kivételével szintén nem az elszakadás kivívásáért mentek harcba az emberek, hanem a Habsburg király, V. Ferdinánd által szentesített törvények védelmében.

Igen, tudom hogy mi állt a "magyar Függetlenségi nyilatkozatban". Ahogy azt is tudom, hogy mikor és kik adták ki. Emellett tudom azt is, hogy az Áprilisi törvények szerint kinek mire volt jogköre a politikai döntéshozatalban a kérdéses időszakban.

Tehát azt a bizonyos nyilatkozatot egészen pontosan 1849. április 14-én adták ki. Vagyis már hónapokkal az 1848-49-es polgárháború kitörését követően. Amelyben, ahogy azt előbb is írtam, a magyar nemzetőrök és honvédek az V. Ferdinánd által aláírt Áprilisi törvények védelmére hivatkozva harcoltak, mint azt Görgei is kijelenti a Váci kiáltványában ("A feldunai hadsereg letett esküjéhez hű marad, s Magyarországnak V. Ferdinand király által szentesített alkotmánya érdekében minden külső ellenséggel határozottan szembeszáll."). Tehát 48-49-ben a többség nem akarta a Habburgoktól való elszakadást. Ezt csak az általad emlegetett márciusi ifjak és néhány velük szimpatizáló követelte, de ők - bármennyire is másképp sulykolják ezt manapság a fejekbe - kb akkora támogatással bírtak mint az SZDSZ 2006 és 2010 között. Nem véletlen, hogy Petőfi labdába se tudott rúgni a nyári képviselőválasztásokon.

Hogy a többség hogyan viszonyult a helyzethez azt megint kiválóan jellemzik, az egyébként Habsburg-barátnak nem nevezhető Görgei szavai az emlékirataiban:

"Általában Magyarországot 1848-ban csakis monarchikus alapon volt lehetséges fölkelésre bírni.

Bizonyság rá az a számtalan tapasztalat, hogy a fegyverre hívásnak csak akkor volt foganatja, ha „a király nevében” történt."

A Függetlenségi nyilatkozat már csak a tragikus végkifejlet volt melynek során a polgárháborút néhány Kossuth-féle politikai kalandor nyílt lázadásba vitte át. De ez igazából a téma szempontjából lényegtelen, hiszen a Nyilatkozatot az az országgyűlés adta ki, melyet V. Ferdinánd már előző ősszel feloszlatott. Ehhez feloszlatáshoz pedig az Áprilisi törvények szerint minden joga megvolt. De tovább vizsgálva a dolgokat azt is látni kell, hogy még ha az országgyűlés törvényesen is működött volna Debrecenben, ismételten csak az Áprilisi törvények szerint az országgyűlésnek nincs joga a trónfosztás kimondásához.

Vagyis Magyarország törvényei szerint 1849- április 14-én annyi történt, hogy egy bármiféle törvényi felhatalmazás nélküli embertömeg bement a debreceni Nagytemplomba, ahol mindenféle ordenáré dolgot kiabáltak és szavazás nélkül (az is megér egy misét, hogy a közfelkiáltás és a képviseleti parlamentarizmus hogyan illik össze) megegyeztek valamiben. Majd ezután írtak egy darab papírt, amelynek - ismételten a magyar törvények szerint - az égvilágon semmiféle jelentősége nem volt, hiszen nem is lehetett.

Aki pedig a jakobinusoknak vagy a törököt az országba visszacsalogatni próbáló kurucuknak tapsol, annak szeretném kifejezni őszinte gratulációmat...

Azért mert Magyarország nem egyenlő Kossuth Lajossal és követőivel. Ahogy a kormány döntései ma sem tükrözik sem az egész országgyűlés, sem a teljes népesség véleményét.

Nem azt mondom, hogy nem voltak olyanok, akik el akartak szakadni a Birodalomtól, hanem azt hogy ezek a csoportok sosem alkották a magyarság többségét.

Az oroszokat pedig azért hívták be, hogy minél gyorsabban lezárhassák a magyarországi eseményeket. Érdekesség egyébként, hogy az osztrák kormányzat csak egy "kisebb" 15-20 ezer fős sereget kért. Az, hogy végül egy 200 ezer fős haderő érkezett és pár hét alatt letarolt mindent az valójában a cár erőfitogtatása volt Ferenc József és egész Európa számára.

Kérdező, olvasd végig fihgyelmesen ezt a blogot

[link]

és látni fogod, hogy

nem minden fekete-fehér : Pl. Petőfi tevékenysége is eléggé kérdéses és nem lehet, hogy Károlyi Sándor gróf aki letetette a fegyvert a kuruc csapatokkal nem is csinált olyan rosszat. Persze ettől még tisztelhetjük Rákóczit.