A magyar társadalom miért ennyire birka?

Én utálom ezt a szar országot, nem az emberek miatt, hanem úgy összeségben.

Most elmegyek, ha jó lesz ismét a helyzet visszatérek.. Éljenek akik akarnak itt, én nem fogok szenvedni!

- Petőfi Sándor -

EURÓPA CSENDES, UJRA CSENDES...

Európa csendes, ujra csendes,

Elzúgtak forradalmai...

Szégyen reá! lecsendesűlt és

Szabadságát nem vívta ki.

Magára hagyták, egy magára

A gyáva népek a magyart;

Lánc csörg minden kézen, csupán a

Magyar kezében cseng a kard.

De hát kétségbe kell-e esnünk,

Hát búsuljunk-e e miatt?

Ellenkezőleg, oh hon, inkább

Ez légyen, ami lelket ad.

Emelje ez föl lelkeinket,

Hogy mi vagyunk a lámpafény,

Mely amidőn a többi alszik,

Ég a sötétség éjjelén.

Ha ami fényünk nem lobogna

A véghetetlen éjen át,

Azt gondolhatnák fönn az égben,

Hogy elenyészett a világ.

Tekints reánk, tekints, szabadság,

Ismerd meg mostan népedet:

Midőn más könnyet sem mer adni,

Mi vérrel áldozunk neked.

Vagy kell-e még több, hogy áldásod

Ne érdemetlen szálljon ránk?

E hűtlen korban mi utósó

Egyetlen híveid valánk!

(Debrecen, 1849. január.)

MÁR MINÉKÜNK ELLENSÉGÜNK...

Már minékünk ellenségünk

Egész világ, látom én;

Szegény magyar, be magad vagy

Ezen a föld kerekén!

Akivel mi megosztottuk

Asztalunknak ételét,

Ruháinkat, hajlékunkat:

Éhenkórász volt elég.

Aki hozzánk jőne mostan

Bajainkat osztani,

Aki velünk kezet fogna:

Nincs barát, nincs atyafi.

No de semmi, jó az isten,

Ugy lesz, ahogy lenni kell:

Hagyjanak el! csak magunkat

Mi magunk ne hagyjuk el.

És mi nem hagyjuk magunkat,

Míg lesz egy kéz és egy kard;

Fogadom azt, hogy megbánja,

Aki bántja a magyart!

Hosszu a mi türelmünk, de

Ha egyszer kifakadunk,

Akkor aztán hosszu ám és

Rettentő a haragunk.

Tudhatják az ellenségink,

Mint viselünk háborut,

Ha pedig már elfeledték,

Jól van, majd eszökbe jut.

Úgy elütjük-verjük őket,

Ha türelmünk megszakad,

Hogy magunk is megsajnáljuk

Szegény nyomorultakat!

Pest, 1848. április

A ROKONOKAT Móricz Zsigmond írta.

HA Mikszáthra gondolsz, akkor pedig másik mű ....

22:12

talán először rendbe kellene vágni a rendőrséget, nem ??

ez lenne az első lépés aztán lehetne valamit kezdeni, csak mivel ez is tök reménytelen így aztánm marad a semmi

Egy ország ami a legvidámabb barak nevet kiérdemelte.

Ennek jeléül akadnak még szép számmal akik a Utópisztikus

" Romantikus Kommunizmus " emlékétől " szenvednek"!!!

Mind emellett !!!!

Ugyan ezen emberek mint az URK élményét felelevenítő vezetőink sem azzal a Magyar országgal de a mostani Magyar országgal nem tanúsítottak még egy szikrányi identitást sem.

Ui:

Talán mára már fel szállt sok ember szeme elől a vörös és a kék keveredése folytán kialakult bíbor-lila köd.

A kommunizmusban neveltek belőlünk birkát. Aki fel merte emelni a fejét, azt pofán vágták. Aki olyanokkal barátkozott, akik felemelték a fejüket, azt is pofán vágták. Ennek eredménye az, hogy ha valaki önállóan mer gondolkodni vagy próbál lenni valaki, azt a többiek bolondnak nézik és messze elkerülik.

A kommunizmusban próbálták leépíteni a magántulajdont, és közös lónak túrós a háta ugyebár. Kiírtották a magyar társadalomból a tulajdon tiszteletét, a munka becsületét, az igazi ambíciót, az önálló, kritikai gondolkodást.

Akkor a politikai berendezkedés, most az elviselhetetlenül magas adóterhek, rendkívül szűk jogi lehetőségek és a hatalmas bürokrácia fosztja meg az embereket a valódi perspektíváktól, ami rövidlátóvá, szűk látókörűvé teszi őket, többek között engem is.

Talán lehet belőlünk közép-, vagy felsővezető, ha elég okosak és szorgalmasak vagyunk. De igazán sikeres, saját vállalkozást építeni, saját terveinket megvalósítani csak nagyon-nagyon kevesünknek sikerülhet a jelenlegi felállásban. Ez gyengíti a szorgalmat, és erősíti a cinizmust.

Pedig milyen tehetséges nép is lehetne a magyar, a szentségit...