A nemzeti konzultáció egy nagy kudarc lett/lesz? Persze érthető módon, hisz senki nem olyan hülye már, hogy bedőljön az ilyen "olcsó" trükköknek.

"Még egy hithű kormánypárti számára is egyértelmű, hogy a szájába akarják adni a válaszokat. Nem csoda, hogy tömegek gondolják úgy, inkább nem is vesznek részt ebben a cirkuszban. (Fotó: MTI)

A kormány által a múlt hétfőn ismertetett adatok szerint a bő egy hónapja kipostázott nemzeti konzultációs kérdőívekből mindössze 396 ezer érkezett csak vissza, vagyis a konzultáció egyelőre súlyos kudarc. Ez lehetett a valódi oka annak, hogy Orbán Viktor pénteken egy videóüzenetben – a felvezetés után, miszerint megnyertük a Brüsszellel vívott gazdasági szabadságharcot – mindenkit a kérdőív kitöltésére kért. De vajon hogyan fulladhatott érdektelenségbe ez a jól bejáratott kommunikációs akció?

Komolytalan és alkalmatlan

Először is: a Véleményvezér egyáltalán nem gondolja, hogy bármi szükség lenne egy népszavazásszerű, de semmiféle kötelező erővel nem bíró, ráadásul törvényileg gyakorlatilag teljesen szabályozatlan állami kérdőívezésre. Ráadásul nemcsak, hogy a kérdőívek feldolgozása átláthatatlan, hanem maga ez a fajta konzultáció is teljesen alkalmatlan arra, hogy helyettesítse a rendesen bejártott szakmai egyeztetéseket.

Ha azonban a kormány mindezek ellenére mégis kérdőívekkel bombázza az állampolgárok postaládáit, akkor legalább elvárható lenne, hogy a legfontosabb ügyekben kérje ki a véleményünket. Az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozása, a médiatörvény, az igazságszolgáltatás feje tetejére állítása vagy éppen a magánnyugdíjpénztári vagyon államosítása egészen biztosan sokkal nagyobb horderejű kérdések, mint mondjuk a szabadvállakozási zónák kialakítása vagy a 20 főnél kevesebb embert foglalkoztató magyar vállalkozások adókedvezményének témája.

Nem is beszélve az új alkotmányról, melynek elfogadását még rendesebb afrikai országokban sem komolytalan konzultálgatással, hanem népszavazással szokás megerősíteni.

A válaszok alacsony számát azzal egészen biztosan nem lehet magyarázni, hogy az emberek figyelmét esetleg elkerülte volna a nemzeti konzultáció, hiszen a kormány százmilliókat, sőt milliárdokat költött arra, hogy mindenkinek a postaládájába eljussanak a kérdőívek, melyek kitöltésére lépten-nyomon buzdítanak az óriásplakátok, tévéreklámok, újsághirdetések.

A kudarcnak valószínleg két oka van. Egyrészt a kérdések olyan szinten irányítottak, hogy az már a nevetségességbe hajlik, megszövegezésük a szocialista rendszer átlátszó propagandáját idézi. Egy-két kérdéstől eltekintve még egy hithű kormánypárti számára is teljesen egyértelmű, hogy a Fidesz-kormány a szájába akarja adni a válaszokat. Nem csoda, hogy sokan úgy gondolják, inkább nem is vesznek részt ebben a cirkuszban.

A másik ok maga a kormánypolitika. Az elmúlt két év éppen azt mutatta meg, hogy legyen szó a magánnyugdíjpénztárakról, az Alkotmánybíróság döntéseinek tiszteletben tartásáról, az IMF-ről vagy éppen az offshore-vagyonokról, a Fidesz példátlan gyorsasággal képes megváltoztatni az álláspontját. Legyen valaki akár kormánypárti, akár a kormányból kiábrándult vagy éppen ellenzéki szavazó, abban mindannyian egyetérthetnek, hogy senki nem tudja megmondani, miről mit fog gondolni Orbán Viktor kormánya egy év múlva. Ennek megfelelően teljes joggal érezhetik úgy állampolgárok milliói, hogy felesleges holmi kérdőívekkel bajlódniuk, amikor a kormány bármikor képes kimagyarázni, hogy miért megy szembe korábbi vállalásaival.

Semmi meglepő nincs tehát a nemzeti konzultációt kísérő érdektelenségben. Bár Orbán Viktor folyamatosan az emberekre hivatkozik, második kormányzása során soha semmi jelét nem adta, hogy valóban kíváncsi lenne az állampolgárok, vagy az érintett szakmák és iparágak véleményére. Nincs ez másként a mostani, a gazdaságról szóló nemzeti konzultáció esetében sem: ezek az elképesztő módon irányított kérdések nem a kormányzati döntések meghozatalához kellenek, hanem a már eleve eldöntött intézkedések legitimálására. Szerencsére ez annyira nyilvánvaló, hogy úgy tűnik, ez a kommunikációs trükk most nem fog bejönni.

"

[link]