Miért érzem ma szívfájdítóan szépnek az 1999,2000 és 2001es éveket?

1. Fiatalabb voltál jó tíz évvel. Lehet, hogy akkor még gyerek voltál, ma meg a fiatal felnőttkor éveit taposod. Persze, hogy jobb volt gyereknek lenni és a játszótéren kergetni a többieket vagy az első csókot váltani, mint azon aggódni, hogy hol fogsz dolgozni. Vagy ha akkor voltál huszonéves "én megváltom a világot" ifjú titán, ma már a kissé fáradt harmincas vagy, aztán örömmel emlékezel azokra az időkre. De lehet, hogy akkor még éppen jó erőben lévő negyvenesként élted a napjaidat, ma meg, ötvenesként itt fáj, ott fáj... Nem részletezem tovább, nem is tudom megmondani ennyiből, mennyi idős vagy :-) Nincs ezzel semmi baj, mindenki szeret fiatal lenni, az idő pedig megszépíti az emlékeket.

2. Az az időszak nyugodtabb volt. Akkor még azt hittük, minden szép és jó, nem ábrándultunk ki semmiből. Nem volt még világméretű terrorizmus elleni hisztéria, hogy jaj, Istenem, felrobbantanak minket, mind meghalunk. A gazdaság, gazdagság még valódi volt, nem volt ott a devizahiteles időszak mesterséges, sokszor undorító pörgése és a mostani idők pangása az előre elköltött százmilliárdok miatt. Akkor még hihettünk abban, hogy csodát hoz az EU és majd nagyon jó lesz nekünk. Azóta kiderült, hogy az elvárásaink talán irreálisak is voltak, de a lényeg, hogy a várt tejjel-mézzel folyó Kánaán nem jött el.

Elvárásaink irreálisak, elvtársaink viszont nagyon is reálisak voltak és a 2002 utáni években úgy elkúrtak mindent ahogy kell. Közben a jobboldal is letoprongyosodott, nem csoda ha a folytatás se sokkal jobb.

Én is visszamennék 2002-be a mai fejemmel és sorra beszélném a rá az embereket hogy normálisan gondolkozzanak és ne adják el 10-20 ezer forintért a lelküket.