Hogyan lehetne fejleszteni a magyar egészségügyet?

Olyan tabukat kellene ledönteni, amik már ledőltek, mindenki tudja, csak senki nem meri kimondani:

1. Az állam nem tudja finanszírozni a TB-ből befolyt összegből az egészségügyet, ezért be kell vonni a magántőkét, illetve a betegeket a finanszírozásba. (hálapénzzel, már így is sokan fizetnek az „ingyenes” szolgáltatásért.

2. A gazdagabbak jobb ellátást kapnak, mint a szegények.

Eredmény (a megfelelő szabályozással):

- Mindenkit megillet egy bizonyos ellátás, mindenkinek ugyanannyit finanszíroz az állam, de ha a kötelezőn felül te még extrát befizetsz, akkor jobb ellátást kaphatsz, netalán még gyorsabban is elvégzik a műtétet rajtad. Most is ez történik, de ehhez nem kellett illegálisan fizetned semmit.

- több pénz jutna az egészségügybe, és nem csak egy-két orvos gazdagodna meg a csúszópénzekből, hanem általában az egész ágazat profitálna belőle (vajon most a szülész ad a pénzből az ápolónak, a nővérnek, a többi orvosnak? Vajon most a sebész ad valamennyit az amúgy egyik legnehezebb munkát végző aneszteziológusnak? Ki ad hálapénzt a patológusnak? Ezekből a pénzekből mikor fog tudni a kórház új ágyakat venni?)

- Tisztul az egészségügy: visszaszorul a feketepiac, nőnének a legális (adózott) jövedelmek.

Igaza van az előzőnek.

Alapból természetesen mindenkinek járna ellátás, de a befizetett járulékok arányában az ellátás minősége eltérő lehetne ( ha most magasabb színvonalú ellátást szeretne valaki, az általában "maszekhoz" megy, de ez nem marad a kasszában).

Önmagában az egészségügyet nem lehet rendbe tenni!

Az egészségügyben fellelhető problémák egy részét megtalálhatjuk a gazdaság bármelyik szegmensében, az oktatásban, vagy a közigazgatás más részeiben is. Mind a betegek, mind az egészségügyi dolgozók ebben a rendszerben élnek, innen származnak a szokásaik, nem tudnak másképpen viselkedni, ha az egészségügyi szerepben lépnek fel.

Mindenekelőtt átláthatóvá kell tenni a működését, ami azt jelenti, hogy megfelelő feltételek mellett bárki megnézhesse, honnan mennyi forrás áramlik egy nagyobb egységbe (pl. kórházba), mekkorák és mire mennek el a kiadások, beleértve a bértömeget is.

Kivételektől mentes szabályozást kell alkotni, amely mérhető mércét határoz meg az egyes objektumok minősítéséhez.

Az állam a mindenkori gazdasági, szociológiai, egészségügyi feltételek alapján határozzon meg célokat, ellenőrizze azok teljesülését, szankcionáljon előre definiált módon, és tilos beleszólnia a működésbe.

Az állam határozzon meg helyes, méltányos és a helyzethez illeszkedő járulékokat, és egy alanyi jogon járó ellátás-minimumot. Ezen túl a teljes körre határozzon meg nyilvános tarifákat a további szolgáltatásokra, akár beleértve a gyógyszer-támogatási rendszerhez hasonló kedvezményrendszert.

Hasonlóan tegye átláthatóvá a teljes gyógyszer-kereskedelmet, írjon elő normákat és igazságos szabályrendszert a működtetésre.

Dolgozzon ki módszertant a lerobbant objektumok rendbetételére, a teljesítmény és minőségarányos finanszírozásra mind az egyes egységek, mind a dolgozók részére, és az egyes területeken érvényesülő mérhetetlen pazarlások megakadályozására.

Mindezt és még sok mást tegye úgy, hogy ne saját kisstílű érdekeit érvényesítse e téren is, hanem a szakma és a társadalom javát akarva. A feladatokat ne politikai keretlegényeivel, hanem a szakma krémjével fogalmaztassa meg és a szakma képviselőivel végeztesse el.

Szeretném leszögezni, hogy ez nemcsak az aktuális, hanem minden leendő kormányra vonatkozik, ha már eddig nem sikerült érvényt szerezni neki.