Miért nem értik meg a magyaroknak egy jelentős része hogy ennek az országnak vége, lőttek, stb? Miért álltatják és hazudnak önmaguknak is?

""Elektrooo válasza:

Ugy hogy lopikula amink van!

Nekünk az adottságaink nem kifejezetten a nagyüzemi monokúltúrára alkalmasak. Hiszen nincsenek nagy egybefüggően egykézben lévő földjeink és pld egy Lengyelországgal nem is összehasonlítható termő területünk. A monokúltúra nagy tőke és földterület igényes, és viszonylag gyenge földminőség, de sok főldkezelés nyereséget termel sok sok géppel, kevés élőmunkával. Nekünk az adottságaink a kultúr és fóliás növényekre lenne megfelelő, és a magas munkaigényű szántóföldi növénytermesztésre, állat tenyésztásre.

Pontosan ezeket ütötte ki alólunk az Eu.

Az az, hiába van neked 100pár vai új és szép cipőd, ha mind szorít, bizony mezitelenláb bandukolsz!

""Az országnak egyáltalán nincs vége. Iparunk, mezőgazdaságunk is van, igaz, ásványkincsekkel tényleg nem dúskálunk. A baj ott van, hogy túl sok minden van ingyen. Pár dolgot fizetőssé kell tenni, és helyrebillenne az államháztartás mérlege.

Na és ha rendben van, akkor mi van?

Be van röhögve a ló az ablakon?

Mitől fog fejlődni az ország piacok nélkül és szétvert gazdasági struktúrákkal, hogy nem növeljük az adósságunk?

Ugyan már! Eddig is ezt csináltuk. Megszorítottunk, egyensúlkyt teremtettünk, aztán képtelenek voltunk fejlődni minimálisan annyit hogy nem kelljen államilag bért emelni. Érted! Államilag, és nem a piaci alkú folyamata alapján. És tudod miért?

Eárulom ha megkérded!

"Lehet vak vagyok, de legalább nem vagyok ilyen pesszimista. Mégis mit tudsz tenni, nem leszünk már Európa éléstára, az már történelem.

Nem pesszimista vagyok, hanem realista.

De az nem is lehet a cél.

Viszont az hogy 22 éve nem a testhezállóság felé haladunk, és még ma sem váltunk a szakadék felé közeledve, az már mindenre ad lehetőséget, csak optimizmusra nem.

Egy elkótyavetyélt nemzet, elkótyavetyélt országa a mi országunk.

Szabadságharc?

Halkan kellett volna megvívni, a reálgazdaságunknak a szerkezeti helyreállításával! És már ma más lenne a helyzet. Viszont így még hátrébb kerűltünk, arról nem is beszélve hogy mostmár figyelnek ránk és odavernek ha valami nem tetszik.

Kudarc kudarc hátán.

""Kérdés, hogy az-e a megoldás?

Nézd, régen lehet hogy kűzdtünk, de telt a nagyságból és az erőből. Ma meg a nagyhatalmak egyszerűen lefinganak a térképről.

Lehet választani!

Vagy nyomorgunk mint a látszólagos szabadság illúziójában tartott igásló, akit kihasználnak amíg csak a fizikai lehetőségeink engedi. Vagy meghajlunk és bár nem leszünk gránitnak álcázott porlékony sárkő, de az illúzió és az élet napfényei valamennyire megnyílhatnak.

Ez ma már nem döntés, hanem kijelölt út a számunkra.

Szépen lassan de totálisan ellehetettlenülünk és meghajlunk, mint a fűz ringatózó ága a tavaszi szélben.

Ez már eunasztázia a magyaroknak, csak még sokan nem hiszik hogy van a halál után is élet.