Itt vannak az új adók, ha jól veszem ki, minden drágul, így van? Meddig lehet még facsarni a magyart?

Erről van egy nagyon jó szöveg Frei Tamás A Bankár című könyvében:

"A magyaroknak mostanra már nem megtakarításaik voltak, hanem nehezen vagy alig-alig törlesztett svájcifrank-hiteleik. De közben persze még mindig rendíthetetlenül hitték, hogy igenis van ingyensajt.

Hitték, hogy lehet alacsony az adó egy olyan országban ahol a nyugat-európainál is nagyvonalúbb az egészségbiztosítási rendszer. Ahol szinte minden szinten majdnem ingyenes az oktatás, és három évig lehet otthon maradni szülés után miközben Amerikában csak hat hétig. Hogy lehet egy tízmilliós országban nyolcszázezer rokkantnyugdíjas, miközben szóba sem lehet hozni az általános nyugdíjkorhatár emelést annak dacára, hogy a lakosságnak kevesebb mint fele dolgozik de azoknak is csak a fele fizet adót. De még ezeknek a fizetőknek a fele is közalkalmazott tehát az ő megadóztatott bérük tulajdonképpen a mások által egyszer amúgy már befizetett adóból származik.

Magyarországon már az adó is adózott. A végső teljesen őszinte matematika szerint alig több mint egymillió dolgos valamit termelő és létrehozó magyar cipelt a hátán kilencmillió másikat de soha senki még ez az amúgy radikális miniszterelnök sem vette a bátorságot ahhoz, hogy egyszer az életben ezt kimondja. Hogy ez így nincs rendjén.

Hiszen másnap repült volna a hatalomból, elsodorta volna az ingyensajtban továbbra is még mindig rendületlenül hívő nép haragja."

Amíg ez a helyzet mást ne várjunk...

A cél egymillió munka nélküli ember (nem munkanélküli) eltüntetése. Vagy így, vagy úgy. A cél pedig szentesíti az eszközt.

Vagy így, vagy úgy: munkahelyek létrehozása (nem megy), kivándorlás (folyamatban), kiirtás (folyamatban)...