Ismét a deviancia célpontja a magyar főváros?

ez ugyanolyan, mint minden egyenlőségi mozgalom, pl. a feminizmus. Mivel elfogadottá, egyenrangúvá akarják tenni magukat, ezért felvonulásokkal, látványos megjelenésekkel jelzik, hogy vannak, hogy napirenden legyen a dolog, a probléma, hogy így erőszakolják ki a közbeszédet a témáról és a változást. Ezzel természetesen ellenségeket is fognak szerezni, akiket ezek a fellépések irritálnak, és emiatt még hevesebben reagálnak, amire meg válaszul még inkább indokoltnak látja a magát elnyomottnak érző fél, hogy folytassa a problémára való figyelemfelhívást, a kiállást a jogaiért.

És ez így is fog folytatódni, míg idővel a társadalom nagy részét igaziból már nem izgatja a dolog, max rosszallással néz az ilyen vad fellépésekre, de arra is inkább csak legyint, nem pedig teszem azt nagy ellenkampányokat rendez, így az ilyen fellépések is okafogyottá válnak, egyre kisebb mozgalom lesz ezekből, és a végén annyi marad belőlük, mint a mai feminista mozgalmakból, egy marginális kotkodácsoló bagázs, akik úgy maguknak elvannak, és nem is igazán találkozik velük az ember.

Én melegként kérdezem, hogy miben nem vagyunk egyenrangúak? Nem ér kevesebbet a munkánk, nem ér kevesebbet a szavazatunk, stb.

Nem házasodhatunk? Vallásilag azt mondhatom, hogy ontológiailag nem képes két férfi házasságot kötni. Jogilag meg úgyis csak egy szerződés a házasság, miért nem lehet két férfi kapcsolatát másként nevezni?

Nem vállalhatunk gyereket? Mindenki tudja, hogy a gyereknek az anyára és az apára is szüksége van. Miért fáj az bárkinek is, hogy nem tesszük direkt csonkacsaládba a gyereket?

Több jogot és lehetőséget? Minek? Nekünk nem kellenek akadálymentes járda a közlekedéshez?

Felvonulás, figyelemfelkeltés? Éppen ezzel hergeljük magunk ellen a többséget, ezzel vágjuk magunk alatt a fát.

"Én melegként kérdezem, hogy miben nem vagyunk egyenrangúak? Nem ér kevesebbet a munkánk, nem ér kevesebbet a szavazatunk, stb. "

akik ezt csinálják, azok úgy érzik, hogy ők hátrányban vannak, teszem azt titkolniuk kell az irányultságukat, esetleg nem érzik magukat biztonságban, ha azt felvállalják (például megfogják a párjuk kezét az utcán, vagy ha munkahelyükön kiderül). Mivel ezt érzik, és ezt nem akarják így hagyni, ezért ezt csinálják. Te nem érzed így, ezért nem csinálsz ilyeneket. Minél kevesebben fogják így érezni, annál marginálisabb lesz ez a jelenség, de valamilyen szinten mindig fent fog maradni, ahogy a már említett feminizmus (de lehetne itt bármilyen más hasonló társadalmi mozgalmat említeni a környezetvédelemtől a PC beszédig át) esetén is még mindig vannak vadhajtásai.

"Felvonulás, figyelemfelkeltés? Éppen ezzel hergeljük magunk ellen a többséget, ezzel vágjuk magunk alatt a fát."

Részben igen, vannak, akiket ez továbbhergel, másik oldalról meg ezáltal ez már nem tabutéma, tehát lehet erről beszélni, el kell ismerni és szembesülni vele társadalmilag, hogy ilyen van, ami meg egy nyitottságot jelent - magyarán ami eddig eldugott tabutéma volt, abban ezáltal nő a társadalmi tűrésküszöb.

A lényegi kérdés természetesen mindig az, hogy ezt a kettőt mennyire sikerül kiegyensúlyozni.

Én se támogatom azt, hogy direkt provokáljunk, ahogy nagyon sok ilyen rendezvénynek ez egy központi eleme. És megértem azt, hogy ez irritálni tud egyeseket, és azt is, hogy akit meg érint, az meg miért van ezen kiakadva. Csak annyi van, hogy én, mint totál közömbös kívülálló, tudom folyamatként szemlélni a dolgot, és annak mindig megvannak a maga törvényszerűségei, túlhajtásai, mint minden társadalmi mozgalomnál. Idővel majd kifut a dolog, és mikor már senkit nem érdekel a téma, akkor beáll valami normálisabb szintre. Ezt a lecsillapodást meg a legjobban úgy lehet felgyorsítani, hogy össznépileg nem foglalkozunk vele, magyarán nem tartjuk fent azt a fajta "harci légkört" (hogy teszem azt kimegyünk dobálni a felvonulásokra), ami az egész jelenség hajtóanyagaként működik.

Tömören összefoglalva: ha mindenki magasról t.ojik rá, akkor annál hamarabb kifullad magától. Ha nem, akkor is, csak sokkal lassabban megy végbe a dolog.

A tojjunk rá gondolatmenet teljesen igaz.

Én is érzem a hátrányokat, például azt, hogy erről nem lehet akárhol beszélni, de nem ezt látom megoldásnak. Szerintem előbb meg kell magamat normális emberként, jó tanulóként, jó munkaerőként, stb ismertetni a környezetemmel, aztán ha szóba jön, akkor bevallani a melegségemet.

"Fogadjuk el a másságot." Szerintem ez is rossz gondolatmenet. Én inkább azt mondom, hogy értessük meg azt, hogy a melegségem ellenére sem vagyok más. Ugyanolyan vagyok, mint bárki. Ebben az egy dologban a kisebbséghez tartozom, de semmi másban. Mindenkinek van legalább egy tulajdonsága, amiben a kisebbséghez tartozik.

Ezekkel a felvonulásokkal viszont tényleg csak azt érhetjük el, hogy tényleg másnak tartsanak bennünket.

25/f meleg 16-os hozzászóló