Mi oka lehet az átlag magyarnak az optimizmusra? Melyek azok az apró jelek, ami miatt jobbat sejthet és nem rosszabbat?

Én nagyon optimista vagyok, azóta jobb dolgok is történnek velem.

Amúgy, ha azt vesszük, akkor egy optimista ember könnyeben vág bele egy vállalkozásba.

"Csak hogy az optimizmust csak induktív hatások válthatják ki, ahogy a pesszimizmust is. A mai magyar valóság az optimizmust tekintve igen ingerszegény közeg.

Ha a jövőbe tekintek, pedig még csúfosabb."

Akkor bizony te egy rendkívül pesszimista ember vagy. Mindenki más boldog és örül, hogy ilyen szép helyen élhet, békében, bőségben és jólétben. A hiba benned van.

"Mitől vagy optimista? Csak úgy? "

Attól, hogy jól élek, a saját erőmből. És még fel tudnék sorolni n+1 ember csak a közvetlen közelemből, aki nemhogy becsületesen, de másokat segítve gazdagodott meg.

A kapitalizmushoz egyszerűen NÉLKÜLÖZHETETLEN az optimizmus.

A pesszimisták ideológiája vmelyik szélsőség, társadalmi problémától függ, hogy éppen melyik.

Aki viszont érvényesülni akar a kapitalizmusban, annak ez az egyetlen opciója.

Nekem mindegy, hogy te melyik vagy, mert rám nem hat ki, de ha változtatni akarsz a helyzeteden, akkor siránkozás helyett csinálj valamit.

Én ezért is követem Joe Vitale életstílusát, aki anno csöves volt, most meg milliomos.

Hogy optimista, vagy pesszimista valaki, kétségtelenül alkat kérdése. De ezen túl, hogy melyik erősödik, attól jelentősen függ, hogy valaki a környezet történéseit mennyire képes átlátni, mennyire tudja helyesen megítélni.

Aki csak a káoszt látja ki belőle, mert nem ismeri fel a mozgásokat, természetes, hogy pesszimista. Aki nem tudja összevetni a múltat a jelennel, a közvetlen környezetét távolabbiakkal, vagy aki a folyamatok okát, másokkal való kapcsolatát nem ismeri fel, csak pesszimista tud lenni.

Az átlag magyar lehet, hogy ilyen. Sok jel mutat erre.Az egyik a választások eredménye. Egy másik, hogy a problémafelvetés mindig olyan, mint a kívülállóké. Szenved tőle, de azt képzeli, valaki másnak a feladata az ő szenvedésének mérséklése. Egy harmadik, hogy szinte keresi a megkülönböztető jegyeket, hogy gyűlölhessen, de legalább okot találjon a távoltartásra. Együttműködés alig.

Optimizmusra okot a természettudományos ismeret ad. Hogy a természet (és így az ember is, mint annak része) mindig egyensúlyra törekszik. Ahol nagy a diktatúra, ott kitermelődik a demokráciaigény. Aki elolvas pár évvel ezelőtti cikkeket és mostaniakat, látja a trendet. Ahol sok az igazságtalanság, ott nő ezzel szemben az ellenállás. És még ott az optimizmus, ha valaki tudja, hogy nagy rendszerek lassan változnak. Egy egész társadalom az elég nagy rendszer. De még a hitleri fasizmus is véget ért, pedig hol vagyunk még attól.